1 / 7

XIII. Az aktinoidák

Előfordulás, ásványok UO 2 +UO 3 uranit (benne Ac,Th,Pa,Np,Pu) U 3 O 8 cleveit (1:2) MO 2 (M=Th,U,La,Ce,Nd,Pr) thorianit MSiO 4 (M=Th,U) thorit MSiO 4 (M=Hf,Zr,Th,U,Y) hafnon. XIII. Az aktinoidák. Gyakoriság

alva
Download Presentation

XIII. Az aktinoidák

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript


  1. Előfordulás, ásványok UO2+UO3 uranit (benne Ac,Th,Pa,Np,Pu) U3O8 cleveit (1:2) MO2 (M=Th,U,La,Ce,Nd,Pr) thorianit MSiO4 (M=Th,U) thorit MSiO4 (M=Hf,Zr,Th,U,Y) hafnon XIII. Az aktinoidák Gyakoriság Viszonylag ritkák, így drágák, viszont Th és U a földkéregben sok elemnél gyakoribb. Pu az utolsó, mely előfordul a természetben. • Radioaktív bomlási sorozatok: • 1) tóriumsorozat (A=4n): • 23290Th (t1/2=1,411010 év)  20882Pb • 2) neptúniumsorozat (A=4n+1): • 24194Pu (t1/2=14,4 év)  23793Np (t1/2=2,14106 év) • 20983Bi 3) uránsorozat (A=4n+2): • 23892U (99,28 %, t1/2=4,46109 év)  20682Pb • 4) aktíniumsorozat (A=4n+3): • 23592U (0,71 %, t1/2=7,04108 év)  •  22789Ac (t1/2=21,77 év)  20781Tl • Előállítás elektrolízissel tisztán; iparban: oxid-ásványok oldása HX-ben, majd • alkáli redukcióval fluoridokból (UF6 effúzió), kloridokból: UCl4 + 4 K  U + 4KCl • vagy van Arkel – de Boer eljárással bromidokból, jodidokból: ThI4 Th + 2 I2

  2. XIII. Az aktinoidák Fizikai tulajdonságok Nagyobb az eltérés közöttük, mint a lantanoidák között. Viszonylag puha, ezüstösen fehérfényű fémek, kiv. U fémesen szürke. Rácstípusuk változó: A1: Ac,Th; tetragonális: Pa; ortorombos: U,Np ; monoklin: Pu; A3: Am-Cf (efelett nem ismert). Atomrádiusz: 154 pm (U) – 194 pm (No); sűrűség: 11,7 g/cm3 (Th) – 20,5 g/cm3 (Np)  OP 910 K (Np) – 2110 K (Th); FP: 2880 K (Am) – 5090 K (Th). • Kémiai tulajdonságok • Radioaktívak, de azért a Th és U laboratóriumi vegyszerként is használható. EN 1,1-1,2. • 5f elektronoknak nagyobb a szerepe a kötések kialakításában, mint a lantanoidák 4f-jeinek. • Jobban hasonlítanak a megfelelő 5d elemekhez: Th,Pa,U ~ Hf,Ta,W, sem mint a lantanoidákhoz. Es felettiek vegyületei nem nagyon ismertek. Oxigénnel reagálnak ( U3O8). Víz lassan, de megtámadja, gyenge savak oldják őket, tömény savak passziválják, kiv. Th tömény sósav kell. • Oxidációfok: jellemzően M3+: a Pa kivételével valamennyinek (Pa5+). A Th3+ ThCl4 és HN3 reakciójával állítható elő vizes oldatban, azonban a víz oxidálja. U-ra jellemző vegyület: • (NH4)U(SO4)2(H2O)4 (~Mohr-só). • M4+: inkább a kisebb rendszámúakra jellemző; Th esetében az egyetlen stabilis; U,Pa,Np-ra is jellemző vizes közegben is. Viszont pl.: • 2 AmIV + 2 H2O  AmIII + AmO2+ + 4 H+, • és a Cm-hoz hasonlóan redukálódik is  vizes oldatban csak fluoridjaik stabilak: AmF4 és CmF4. • A Bk4+ bár könnyen redukálódik, nagyobb stabilitású (5f7). Ionos vegyületet képez a Cf: CfF4, CfO2. • M2+: nagyobb rendszámúak jellemző; (Am), (Cf), Es, Fm, Md és No. • M6+: inkább a kisebb rendszámúakra jellemző; U, Np és Pu vegyületeiben.

  3. XIII. Az aktinoidák Felhasználás Atomenergia: 235 és 238U, 233 és 239Pu, 241Am izotópok + n0 fúzió után gyorsabb hasadás. Alfa-, elektron-, pozitron-, neutron-, gamma-, röntgen-sugárzók és ~források; termoelektromos energia. Th: lámpák, ThO2 lencsékben, salétrom- és kénsav-gyártásban, ill. krakkolásban katalizátor. U: sárgászöld urán-üvegek (lumineszkál), UO2Ac2 analitikában, U(NO3)4 fényképészetben. 237Np: neutrondetektorban. Pu: pacemakerekben. 241Am: füstérzékelők ionforrása, hordozható gamma-forrásban. 244Cm: 244-es izotópja és Pu az alfa részecske röntgen spektrométerben (APXS a Marsra). 252Cf: hordozható neutronforrásban. XIII. Az aktinoidák vegyületei 1) Hidridek: átmenet a sószerű és az intersticiális között M + H2 MH2 (Th, Np, Pu, Am, Cm) 2 M + 3 H2 2 MH3 (Pa, U, Np, Pu, Am) ThH3-4, pl. Th4H15

  4. XIII. Az aktinoidák vegyületei • 2) Halogenidek: • MX6: diszkrét oktaéder molekulák  alacsony OP, FP, pl. UF6 esetén FP=56,5 oC (pontosabban ez szublimáció, mivel a hármaspontja 64 oC)  izotópok szétválasztása effúziós módszerrel. hidrolizálnak: UF6 + 2 H2O  UO2F2 + 4 HF. • MX5: 6(-8) koordinációs számú egységek kristályban (MF5), OC-6 a gázhalmazállapotú dimerekben: (PaBr5)2, (UBr5)2. • MIVaMVbX4a+5b: M2F9 = MF4 + MF5 M=Pa,U (U4F18); • M4F17 = 3 MF4 + MF5 M=U,Pu. • MX4: X=F,Cl  8-as koordinációs számú (pl. DD-8, SAPR-8) egységek, kiv. PaF4 TPRS-9; • X=Br esetén PBPY-7; X=I  OC-6. • MX3: Th és Pa kivételével mindre jellemző; • X=F,Cl esetén TPRS-9; X=Br,I  TPRS-8 vagy TPRT-8. • Oxohalogenidek: UOX2; UO2X2 ↔ UO22+ + 2 X- (ionos).

  5. XIII. Az aktinoidák vegyületei • 3) Oxidok: a) Biner oxidok: • MO3: M=U; U4O9= 1 UO3 + 3 UO2; • U3O8: (cleveit) = 2 UO3 + UO2; • U3O7 = UO3 + 2 UO2. • M2O5: M= Pa, U, Np. • MO2: CU-8; M= Th, Pa, U, Np, Pu, Am, Cm, Bk, Cf; • ThO2 OP=3300 oC a legmagasabb az oxidok között • M2O3: M= Pu, Am, Cm, Bk, Cf, Es. • MO: OC-6  kősórács; M= Th, Pa, U, Np, Pu, Am, Cm, Bk. • b) Összetett oxidok: • Oxokationok: aktinilekMVIO22+ M= U, Np, Pu; savas oldatban • léteznek  hidrolizálnak: UO22+ + 2H2O  [UO2(OH)]+ + H3O+ • Ezt a folyamatot oligomerizáció (polimerizáció) követheti: • 2 [UO2(OH)]+ [(UO2)2(OH)2]2+ • 3 [UO2(OH)]+ + 4 H2O [(UO2)3(OH)5]+ + 2 H3O+ • Hőre bomlanak: UO2(NO3)2.6H2O  UO3 + 6 H2O + 2 NO2 + O2 • MVO2+: M= Pa-Am, kevésbé stabilisak • 2 UO2+ UIV + UO22+ (nagyon gyors, kivéve 2<pH<4 tartományt) • 3 MO2+ MIII + 2 MO22+ M=Pu,Am • Oxoanionok: lúgokban léteznek: 2 UO3 + Li2CO3 Li2U2O7 + CO2 diuranát (narancssárga) • UO42- uranát: U2O72- + H2O  2 UO42- + 2 H+. • Oxoanionokkal képzett vegyületeik: nitrátok, szulfátok M(SO4)2.xH2O, uranil-sói: acetát, karbonát (komplex is).

  6. XIII. Az aktinoidák vegyületei 4) Szulfidok: MS2: M=Th,Pu M2S3: M=Th,U,Np,Pu MS (oktaéderes): OC-6  kősórács; M=Th,U,Pu Továbbá: UO2S uranil-szulfid. Szelenidek (~Te): USe3; MSe2: M=Th,U; PuSe. 5)Nitridek, foszfidok: atomrácsos jellegűek; MN: OC-6  kősórács, M=Th,U,Np,Pu; Th3N4, U2N3 és U3N2 is létezik. vízzel ammóniát fejlesztenek: MIIIN + 3 H2O  M(OH)3 + NH3 • 6) Karbidok: részben átmenet a fémes és az ionos jelleg között, deinkább ionosak. • tetrafunkciós C4- =metilidek: MIVC + 4 H2O  M(OH)4 + CH4 M=Th,U,Np,Pu. • (bifunkciós C22- =acetilidek: nem jellemző) • trifunkciós C23- (viszontkoordinációval lazítás): 2 MIII(C2) + 6 H2O  2 M(OH)3 + C2H2 + C2H4 M=Th,U. • tetrafunkciós C34- =allilidek: MIII4(C3)3 helyett MII2(C3) M-M kötéssel: • MII-MII(C3) + 6 H2O  2 M(OH)3 + H2 + H3C-C≡CH M= U, Pu.

  7. XIII. Az aktinoidák vegyületei • 6) Komplexek: • M7+: [NpO4(OH)2]3-, [PuO4(OH)2]3-; ezeket a komplexeket a +6 oxidációs fokú aktinoidát tartalmazó lúgos oldat anódikus oxidációjával nyerik. • M6+: [MXx]6-x x=7-8, de (NH4)4UF10 • Az aktinilionok (MVIO22+) könnyen képeznek komplexeket fluoriddal, kloriddal és O-donor ligandumokkal, mint pl OH-, SO42-, NO3-, C2O42-, CO32-. • Cs2[UO2Cl4], UO2(NO3)2.6H2O= [UO2(NO3)2(H2O)2].4H2O • [UO2(CH3COO)3]- (HBPY-8), [UO2(CO3)3]4- a legstabilabb karbonáto-komplex: • [UO2(CO3)3]4-+ H2O2  [U(O2)2(CO3)3]4- bisz-peroxo-trikarbonáto-uranát(VI) • M5+: [MXx]5-x x=6-8, pl. [UF8]3- (CU-8), • Az MVO2+ kevésbé hajlamos a komplexképzésre, mivel pozitív töltése kisebb, mint az MVIO22+ ioné. Mindazonáltal létezik néhány ilyen komplex: • [NpO2(SO4)2L]3-, L: egyfogú semleges ligandum • UO2+ + 6HF  [UF6]- + 2H2O + 2H+ • A megfelelő oxidációs állapotú fluoro-komplexek nemvizes közegben is előállíthatók: • 2 UF2 + 3 F2 + 4 KF  4 K+ + 2 [UF7]2- 2 [UF8]3- • M4+: [MXx]4-x x=5-8; [ThF5]-, [ThF6]2-, [ThF7]3-, [ThF8]4-, [Th6F31]7- • K4[Th(C2O4)4].4H2O; [Th(NO3)4(OPPh3)2]

More Related