1.22k likes | 1.43k Views
FOGLALKOZTATÁSPOLITIKA. Szellő János. irodalom. Halmos Csaba (2006):Az Európai Unió Foglalkoztatási Stratégiája. PTE FEEK, Pécs Borbély Tibor Bors (2008): Munkanélküliség kezelése, foglalkoztatáspolitika. SZTE, Szeged Csoba Judit (2006): Foglalkoztatáspolitika HEFOP 3.3.1. Debrecen
E N D
FOGLALKOZTATÁSPOLITIKA Szellő János
irodalom • Halmos Csaba (2006):Az Európai Unió Foglalkoztatási Stratégiája. PTE FEEK, Pécs • Borbély Tibor Bors (2008): Munkanélküliség kezelése, foglalkoztatáspolitika. SZTE, Szeged • Csoba Judit (2006): Foglalkoztatáspolitika HEFOP 3.3.1. Debrecen • Gyulavári Tamás (szerk. 2004): Az Európai Unió szociális dimenziója. OFA Kht. Budapest • Frey Mária (szerk. 2001): EU-konform foglalkoz-tatáspolitika. OFA Kht. Budapest • László Gyula (2007): Munkaerő-piaci politikák. PTE KTK, Pécs
A politika fogalma • A politika kifejezés az ókori görög polisz névből ered. A politika szó eredeti jelentése közélet, ebben az értelemben tehát mindenki, aki részt vesz a közéletben, tevékeny (aktív) vagy tétlen (passzív) politikát folytat. A politikával, közélet-tel, annak jelenségeivel foglalkozik a politika-tudomány. • A politika az a tevékenység, mely során a közös-ség tagjai a közösségen belüli konfliktusok vala-mint a közösség egészét vagy egy részét érő külső hatások sokasága közül kiválasztják, hogy melyek számítanak az egész közösséget érintő problémának és döntenek azok kezelési módjáról.
A munka fogalma • A munka a fizika tudománya szerint a bekövet-kező energiaváltozás nagysága, a munka-végzés mértéke a munka, mértékegysége a joule. A filozófia szerint a szükségletek kielégítését célzó emberi tevékenység (munkatudomány). • A foglalkozás kitanult, fizetés ellenében végzett tevékenység; hivatás; szakma; mesterség; üzletág; következtetésképpen munka. • A foglalkoztatás minden olyan jogviszony, amely-ben a szolgáltatás tárgya a természetes személy által a foglalkoztató részére ellenérték fejében végzett munka.
társadalompolitika • A társadalompolitika felfogható közpolitikaként, amely a társadalom egészének problémáit tárja fel és keres rájuk megoldási alternatívákat. A társadalom, mint az itt tárgyalt fogalmak leg-szélesebbike az emberi együttélés viszonyai, a termelési szerkezet egészét lefedi. Az egyes szak-politikák tehát a társadalompolitikán belül, annak építőelemeként értelmezhetőek (Borbély Tibor Bors) • A társadalom tehát az egyének egymáshoz fűződő viszonyrendszerének összessége, amely összefo-nódik a kultúra fogalmával.
A foglalkoztatáspolitika fogalma • Adott állam, társadalmi berendezkedés szintjén a munkaerő-piaci szabályozást jelenti. A foglalkoz-tatáspolitika az általános politika szerves része. Tartalmát tekintve átfedésben van több más szakpolitikával. • A ILO* szerint: „Az állam a gazdasági növekedés és fejlődés ösztönzése, az életszínvonal emelése, a munkaerő–szükségletek kielégítése, a munka-nélküliség és az alulfoglalkoztatottság leküzdése érdekében fő célkitűzésként olyan aktív politikát alakít ki és hajt végre, amelynek célja a teljes, produktív és szabadon választott foglalkozta-tottság megvalósítása.” * ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezet
gazdaságpolitika • Szélesebb körű társadalmi célok elérése irányul (gazdasági stabilitás, növekedés, struktúraváltás elősegítése) • Tevékenységéhez közhatalmi eszközök és technikák társulnak: - adópolitika - költségvetési bevételek és kiadások - állami beavatkozások, szabályozások - ár- és bérviszonyok szabályozása - ágazati gazdaságfejlesztés
Szociálpolitika • A leíró közigazgatási felfogás tételesen felsorolja a szociálpolitikához tartozó ágazatokat és ezek együttesét nevezi szociálpolitikának. Az ágazatok közös elemei, hogy a szükséglet kielégítés nem csak piaci jellegű. Kiadásait az állami újraelosztásból (redisztribúcióból) fedezik, és a szükségletek lebonthatóak az egyén szintjére. • A szociálpolitika történelmileg kialakult intéz-ményrendszer, amely a piaci kapcsolatok révén elégít ki bizonyos nem piaci módon kielégíthető szükségleteket. Ezt elsősorban az állami újra-elosztás eszközével teheti meg. A szociálpolitika az állam és az állampolgárok közötti viszony intézményesülése (FergeZs.)
oktatáspolitika • Az oktatáspolitika az oktatásügy intézmény-rendszereivel és a benne résztvevőkkel (tanulók, hallgatók, oktatók, tanárok, szülők) foglalkozó szakpolitika, amely az oktatási alrendszer egész társadalomra gyakorolt hatásait is vizsgálja. Főbb területei: - közoktatás-politika - szakképzés (iskolarendszeren belül és kívül) - felsőoktatás-politika - felnőttképzés
humánpolitika • Humánpolitikának nevezzük eredeti értelemben az emberekkel kapcsolatos társadalompolitikai tevékenységek összességét. Tehát a népesség-politika, a családpolitika, az oktatáspolitika, a foglalkoztatáspolitika és az ifjúságpolitika éppen úgy része a fogalomnak, mint a társadalom-biztosítás vagy az idősgondozás. (Lévai Zoltán, Kővári György) • Szűkebb értelemben azoknak a céloknak és eszközöknek az együttese, amelyek az emberek motiválásával, fejlesztésével, hatékony foglalkoz-tatásával kapcsolatban az integrált személyügyi szervezet kompetenciájához tartoznak.
A foglalkoztatáspolitika modelljei A teljes foglalkoztatás – szocialista modellje: • Az állam meghatározó és közvetlen beavatkozó szerepe • Szabályzókkal kikényszerített foglalkoztatás • Krónikus munkaerőhiány A foglalkoztatás piaci modellje: • A piaci törvények elismerése melletti beavat-kozás • A piaci szereplők segítése • Jelen lévő munkanélküliség
A foglalkoztatáspolitika tartalma • Célok és célrendszerek megfogalmazása • Törvényi és rendeleti szabályozás • Nemzetközi együttműködésből fakadó kötele-zettségek betartása és betartatása (lásd például Európai Uniós tagság) • Szakpolitikákkal történő egyeztetés, harmo-nizáció • Ágazati célok közötti egyeztetés • Eszközrendszerek kereteinek kialakítása • Társadalmi érdekegyeztetés
A foglalkoztatáspolitika alapvető céljai • Lehetőség szerint a teljes foglalkoztatás elérése • A munkaerőpiac rugalmasságának biztosítása • A gazdasági aktivitás növelése, a „segély helyett munkát” elv biztosítása • Termelékenység és foglalkoztatás-bővítés • A munkavállalói és munkáltatói mobilitás segítése • A foglalkoztatási, gazdasági, oktatási, szociális és egészségügyi célkitűzések közötti kapcsolat erősítése, humánpolitikai összehangolása • Az esélyegyenlőség biztosítása
A foglalkoztatáspolitika szereplői • Az állam és annak szakpolitikai, szakigazgatási szervezetei • Forprofit szféra - gazdálkodó szervezetek - társas vállalkozások - egyéni vállalkozások • Nonprofit szféra - intézmények - egyesületek, alapítványok - egyházak • Szakszervezetek
A foglalkoztatáspolitika vertikális és horizontális szintjei Vertikális szintek: • Nemzetközi szint (irányelvek, határozatok, például ENSZ, EU, Európa Tanács stb.) • Országos szint (törvények, jogszabályok intézmények stb.) • Szubszidiaritás szintjei (ágazat, régió, megye, kistérség, település, gazdálkodó szervezet, vállalkozás stb.) Horizontális szintek: • Az érdekegyeztetés szintjei • A preventív, aktív és passzív eszközök alkalmazásának szintjei
A foglalkoztatáspolitikai célok elérésének piaci rendszere • Elsődleges vagy eredeti munkaerőpiac, elvileg külső beavatkozástól mentes piac • Másodlagos munkaerőpiac (például Német-ország), nagyfokú társadalmi támogatással működő piac, amely átmenetet képez az elsődleges munkaerőpiacra • Szociális gazdaság (harmadik szektor): - non-profit humán szolgáltatások, - személyi szociális, háztartási szolgáltatások, - szabadidős és kulturális programok szervezése, - környezetvédelmi tevékenységek stb.
A foglalkoztatáspolitikai célok elérésének eszközrendszere Rugalmasság, az alkalmazkodóképesség növelése: • A munkaerő szabad áramlása • Tipikus és atipikus foglalkoztatás • A munkaidő beosztás rugalmassá tétele • A szakképzés és munkaerő-piaci igények össz-hangjának megteremtése • Térbeli mobilitás növelése • Az állami, magán és civil munkaerő-piaci szervezetek szolgáltató tevékenységének fejlesztése
Aktivizáló eszközök biztosítása: • Prevenciós támogatások • Munkaidő-szabályozás támogatása • Közvetlen és közvetett munkahelyteremtés • Adójóváírások, kedvezményes adózás • Bérszubvenciók, támogatások • Kedvezmények, esetleg versenyelőnyök biztosítása • Munkaerő-piaci programok
A munkaerőpiac fogalma • A munkaerőpiac a korszerű piacgazdaság egyik nélkülözhetetlen, szerves alkotó-eleme. A munkaerőpiac a munkaerő adás-vételével kapcsolatos viszonyok összessége • Kategóriái: - munkaerő-kereslet - munkaerő-kínálat • Alapvető jellemzői a társadalmi és a gazdasági meghatározottság
A munkaerőpiac általános jellemzői, eltérései • A termelési tényező keresletének és kí-nálatának megjelenési helye • A munka önmagában nem képes megje-lenni, kell hozzá a munkaerő • Nagy a súlya a társadalmi és az emberi tényezőknek • Az érdekképviseletek erőteljesebb szerepe • Az árszabályozás eltérései
A munkaerőpiac társadalmi meghatározottsága • Az emberi tényezők, mint társadalmi meghatározottság • Társadalmi és szociális elvek, stratégiák • A munkanélküliség elkerülése • Rugalmasság és biztonság • Társadalmi és szakmai mobilitás • Életszínvonal, életminőség • Munkavállalói érdekérvényesítés
A munkaerőpiac társadalmi követelményrendszere Társadalmi elvárások: • Szociális szempontok • Meghatározó rendszerfilozófiák Globális (passzív, aktív) értékrend: • A munka világában általánosan érvényesülő és elfogadott normák • Etikai elvárások
A munkaerőpiac gazdasági meghatározottsága • Piacgazdasági elvek (emberi erőforrás hatékonyság és megtérülés stb.) • Megfelelő emberi erőforrások rendelke-zésre állása • Racionalitás, rugalmasság • Kereslet, egyensúly növekedés • Vállalkozásösztönzés • Hatékonyság
A munkaerőpiac szereplői • Munkavállalók • Munkanélküliek, illetve álláskeresők • Munkaadók • Az állam • a foglalkoztatás-politika, valamint a foglalkoztatás-politikai eszközrendszer kialakítása • a munkaerő-piaci intézményrendszer létrehozása, működtetése, a fontosabb foglalkoztatás-politikai döntések előkészítése és érvényesítése
A jól működő munkaerőpiac jellemzői • Átlátható munkaerőpiac • Prognosztizált munkaerő-kereslet,- kínálat, viszonylagos egyensúly • A megüresedett álláshelyek gyors betöltése, rugalmasság • Az igényekhez igazodó képzési rendszer • Hatékony forrásfelhasználás • Társadalmi csoportokat nem zárnak ki
A munkaerőpiac sajátos ellentmondásai • Differenciált érdekek, szubjektív döntések • Profit-, illetve bérmaximalizáló stratégiák • Késleltetett reagálás, lehetséges rugalmatlanság • Egyes szereplők eltérő esélyei, lehetőségei • A munkaerő nem homogén tényező • A munkaerőpiac korlátozott átlátható-sága • Korlátozott mobilitási lehetőségek (térbeli, szakmai stb.) • A bérek esetenkénti rugalmatlansága
Munkaerő-piaci modellek, rendszerfilozófiák Liberális piacgazdaság: • Minimális külső szabályozás • A piac szereplői egyenrangúak • Az emberi erőforrást felértékeli, differenciálja • Erőteljes öngondoskodás • Magas szintű globális elvárások (pl.: antidiszkrimináció, egynlőség)
Szociális piacgazdaság: • A piac és a szociális érzékenység egyen-súlya • A munkaerőpiac keretei védik a munka-vállalót (álláskeresőt) • A munkaadó piaci alapon racionálisan mérlegel • Intézményesített szociális partnerség
Jóléti állam: • A piac szerepe elismert, de a hangsúly a szociális szempontokon van • A piac negatív hatásainak ellensúlyozá-sa, minimális jólét biztosítása mindenki számára állami transzferekkel • Központosított, újraelosztó állami szerep • Korlátozott munkaerőpiac
Korporatív rendszer: • Nagy társadalmi csoportok szoros, álla-milag biztosított együttműködése • Tripartit formák, erős konszenzus kész-ség • Közös végrehajtás • Ágazatok előtérbe kerülés • Szélesebb társadalmi stabilitás, elfoga-dottság, gazdasági hatékonyság
A munkaerőpiac szegmentáltsága (tagoltsága) A szegmentáció kialakulhat: • Munkaerő-részpiacok között • Egyes munkaerő-részpiacokon • Munkafeladatok, képességek, normák, értékek előírásakor • Jövedelmek, teljesítmények meghatározásakor
A nem strukturált munkaerőpiac: • Alapvetően a segéd és betanított munkák körében van jelen • A munkavállaló kiszolgáltatott, nincs védelme, bármikor lecserélhető • A munkaerőpiacnak ez a szegmense egyszerre bezár és kirekeszt
Felső szegmens a szakmai munkaerő- piac: • Formalizált és nagy védettség a mun-kavállalónak • Kollektív érdekképviselet • Nagyfokú szakmaiság, versenyképes-ség • Magas kereseti szint
A munkaerőpiac belső állapota, erőviszonyai • A kereslet, kínálat nagysága • A foglalkoztatás globális és strukturális színvonala • A foglalkoztatottak és a foglalkoztat-hatók struktúrája (szakma, iskolai vég-zettség, életkor stb.) • Bérszínvonal, a foglalkoztatás költségei • Érdekegyeztetés • Jogszabályi feltételek
A munkaerőpiac szabályozása A munkaerőpiac állami szabályozása: • Törvények, jogszabályok • Foglalkoztatáspolitikai eszközök • Elosztás-politikai eszközök • Népesedés-politikai eszközök • Oktatás-politikai eszközök • Szociálpolitikai eszközök
Az együttműködést szabályozó eszközök: • A szociális és érdekvédelmi szervezetek helyének és szerepének szabályozása • Az érdekegyeztetés folyamatának, formai és tartalmi szabályai • A munkaerő-piaci szereplők megállapo-dásai • A többoldalú érdekérvényesítés folyama-tának szabályai
A munkaerőpiac mutatói • Részvételi hányad: amely a gazdaságilag aktív népesség össznépességen belüli aránya • Foglalkoztatási hányad: amely az éppen foglalkoztatottaknak az össznépességen belüli aránya • Munkanélküliségi hányad: amely a munka-nélkülieknek a gazdaságilag aktív népességen belüli létszámaránya
Arányok számítása • Gazdasági aktivitási ráta (%) = Foglalkoztatottak és a munkanélküliek/Össznépesség • Foglalkoztatási ráta (%) = Foglalkoztatottak száma/Össznépesség • Munkanélküliségi ráta (%) = Munkanélküliek száma/Foglalkoztatottak és a munkanélküliek
A foglalkoztatáspolitika fejlődéstörténete az európai unióban
Az integrációs folyamatok kezdete • II. világháború vége, a bipoláris világrend kialakulása • Truman doktrína, Marshall terv (1947) - cél az amerikai befolyás megerősítése - a segélyek szervezett szétosztása • OEEC – Európai Gazdasági Együttműködési Szervezet létrehozása (1948) - kormányközi testület - irányító szervezete a Miniszterek Tanácsa - szakértői bizottságok - ügynökségek
Európai szén és acél közösség - montánunió • 1951-ben létrehozói Franciaország, Belgium, Hollandia, Luxemburg, NSZK, Olaszország • Céljai: - a közös piac megteremtése - nemzetek feletti szervezet létrehozása - a foglalkoztatottság növelése - az életszínvonal emelése • Szervezetei: - Főhatóság - Miniszterek Tanácsa - Közgyűlés és Bíróság
A montánunió foglalkoztatás-politikai eredményei • Előkészítője volt olyan foglalkoztatáspolitikai koncepciók kialakításának, mint a - gazdaság és a foglalkoztatás összehangolása - a különböző érdekek közelítése - a gazdasági ágazatok integrálódása - a foglalkoztatás és a szociális biztonság kérdése • Eredményei ellenére nem tudta betölteni a koor-dináló szerepet: - hatalmi ellentmondások (Anglia kérdése) - hidegháborús környezet
Az integráció főbb állomásai 1997-ig • Európai Gazdasági Közösség (Róma,1957) • EURATOM (Róma, 1957) • Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA, 1960 – az alternatív EGK • Vámunió az EGK-ban (1968) • Európai Tanács (1974) • Megjelenik az ECU, a virtuális euró • Schengeni Egyezmény (1990) • Maastrichti Szerződés – döntés az unióvá alakulásról (1991-1992) • Amszterdami Szerződés (1997)
Európai gazdasági közösség (1957), a római szerződés alapelvei • Közösségi politikák végrehajtása • A gazdasági tevékenység kiegyensúlyozott fejlő-dése • A fenntartható, inflációellenes és a környezetet figyelembevevő növekedés • Magas szintű foglalkoztatottság és szociális védelem • Az életszínvonal és életminőség javítása • Gazdasági, társadalmi kohézió és szolidaritás a tagállamok között
A római szerződés tartalma • Uniós állampolgárság • A közösség politikái: • Áruk szabad mozgása • Agrárpolitika • Személyek, szolgáltatások és a tőke szabad áramlása • Szállítás • A versenyre, az adózásra és a jogharmonizációra vonatkozó közös szabályok • Gazdasági és monetáris politika • Közös kereskedelempolitika
Szociális politika, az oktatás, a szakképzés és az ifjúság • A kultúra, közegészségügy • Fogyasztóvédelem • Transz-európai hálózatok • Iparfejlesztés • Gazdasági és társadalmi kohézió • Kutatás és műszaki fejlesztés • Környezetvédelem, együttműködés
Az egk főbb foglalkoztatáspolitikai döntései • Az EGK Alapító Szerződése a szociális kérdések részeként szól a foglalkoztatásról • Foglalkoztatási Állandó Bizottság létrehozása a súlyosbodó foglalkoztatási problémák leküzdésé-re (1976-tól). A bizottság főbb dokumentumai: • Irányelv a közösségi munkaerő-piaci politikára • A munkanélküliség elleni harc közösségi akciói • A fiatalok és a nők foglalkoztatásának elősegítése • Helyi munkahelyteremtő programok támogatása • 1982-től Kölcsönös Foglalkoztatáspolitikai Infor-mációs Rendszer (MISEP) létrehozása
Az európai szociális karta (1961), a fog-lalkoztatáshoz kapcsolódó cikkelyei • Mindenkinek legyen lehetősége arra, hogy általa szabadon választott foglalkozással keresse meg a megélhetését. • Minden dolgozónak joga van az igazságos munka-feltételekhez. • Minden dolgozónak joga van a biztonságos és egészséges munkakörülményekhez. • Minden dolgozónak joga van a tisztes javadal-mazáshoz, amely elégséges önmaga és családja tisztes megélhetéséhez.
Minden dolgozónak és munkáltatónak joga van a szabad társuláshoz nemzeti és nemzetközi szer-vezetek keretében gazdasági és szociális érdekei védelmében. • Minden dolgozónak és munkáltatónak joga van a kollektív alkuhoz. • Gyermekeknek és fiataloknak joguk van a külön-leges védelemre. • Anyaság esetén a női foglalkoztatottaknak joguk van különleges védelemre.