Egymással és egymástól tanulni – megfelelni az együttnevelés kihívásának –

1. Egymással és egymástól tanulni – megfelelni az együttnevelés kihívásának – Dömötör Monika gyógypedagógiai tanár, szaktanácsadó 2011. április 6.

2. „Az örömteli tevékenység azt hozza elő az emberből, ami benne a leghasználhatóbb, legértékesebb, amire a társadalomnak a legnagyobb szüksége van.” Vekerdy Tamás

3. A gyerekközösség megváltozása. • Egy tanár a pályája során 2, esetleg 3 generációt is taníthat. • Vajon mi fogott meg bennünket abból, amit a jó tanáraink csináltak? • Vajon tudjuk-e, hogy szeretik-e a gyerekek, ahogyan mi tanítunk? • „Tanárnak születni kell”? • Vajon elég-e csak egy jó módszert megtanulni? • A tanár persze nem csak tanít, hanem tanul is. • Önképzés vagy továbbképzés? • A tanári munkába bele is lehet fáradni! Nagyon lényeges átgondolni: hol tudunk „feltankolni”?

4. A tanárok tízparancsolata • Érdekeljen a szaktárgyad. • Ismerd a szaktárgyad. • Tudnod kell a tanulás útjairól azt is, hogy a legjobb az az út, amelyet magad fedezel fel. • Próbálj olvasni a diákok arcáról: mit várnak, mi nehéz nekik? Képzeld magad a helyükbe. • Ne pusztán tárgyi tudást adj tanítványaidnak, hanem fejlesszed gondolkodási készségüket is. Szoktassad megfelelő értelmi magatartásra, rendszeres munkára őket.

5. Tanítsd meg őket a találgatásra. • Tanítsd meg őket a bizonyításra. • Keresd aktuális problémákban azt, ami az elkövetkező problémák megoldására hasznos lehet – igyekezz feltárni a konkrét helyzet mögött rejlő általános megoldástípust. • Ne áruld el egy csapásra minden titkodat – hadd találgassanak a diákok – találjanak ki annyit belőle, amennyit csak képesek. • Nem tömjed az anyagot a tanítványaidba, hanem ösztönözzed őket értelmes tanulásra. (Pólya György filozófus, jogtudós, matematikus professzor)

6. Adaptivitás – módszer, vagy szemlélet? • Adaptivitás és differenciálás fogalmait gyakran szinonimaként használjuk, de különbség van köztük: • differenciálás – deficiteket, hiányosságot kereső, és azok javítását előtérbe helyező, felzárkóztató, kompenzatorikus gyakorlat, technika

9. adaptivitás – megelőző szemlélet, nem módszerek összessége, hanem egy tudatosan felépített pedagógiai folyamat adaptív = befogadó, elfogadó Az intézmény képes a különböző háttérrel és különböző területeken eltérő fejlettséggel rendelkező gyerekek fogadására, és együttnevelésére.

10. MAG • Megelőzés • Alkalmazkodás • Gondoskodás • OKI, 2004. • Országos Iskolafejlesztő Központ, Hollandia • HEFOP

11. A tanulók három alapszükséglete Kapcsolat: „örülnek nekem” – biztonság, elfogadás, valahova tartozás, másoktól kapott elismerés A gyerekek akkor érzik úgy, hogy tartoznak valahova, ha részt vehetnek valamiben, ha vannak, akik velük szeretnének játszani, tanulni, tevékenykedni.

12. Kompetencia: „teljes értékűnek tekintenek” – saját képességekbe vetett hit és öröm, a megértettség A diákokban azzal fejleszthető a kompetencia érzése, ha képesek feladataikat ellátni, olyan teljesítményeket elérni, melyeket mások is értékelnek.

13. Autonómia: „dönthetek a saját dolgaimról” - önállóság, kezdeményezés, felelősségvállalás, másokra hatni Az önállóságot úgy lehet ösztönözni, hogy a tanulók maguk dönthetnek, választhatnak, kezdeményezhetnek és cselekedhetnek.

14. Maslow motivációs piramisa

15. MAG – program elemei • A fejlesztés legfőbb célja a diákok tanulásának a fejlesztése. • A fejlesztés motorja a pedagógus. • A változásban részt vevők érdeklődése és tevékenysége a folyamat előrehaladtával alakul. • Az iskola a változást értő és támogató környezetben tud fenntartható módon fejlődni.

16. Az egyetlen döntő tényező maga a pedagógus! Ahhoz, hogy a pedagógusok motiváltak legyenek arra, hogy aktívan dolgozzanak saját készségeik fejlesztésén, fontos, hogy • a pedagógusok kompetensnek érezzék magukat – „teljes értékűnek tekintenek” • a pedagógusok érezzék, hogy számítanak és tartoznak valahová – „örülnek nekem” • segítsék elő a szakmai autonómiát („hagyják azt rám”) – „dönthetek a saját dolgaimról” Egy jó iskolavezető támogatja az együtt és egymástól tanulást!

17. Kapcsolat Az a gyerek, aki biztonságos környezetben nő fel, ahol érzi, hogy a többiek (felnőttek és kortársak) szeretik, elfogadják és tisztelik őt, képes lesz minden figyelmét és energiáját a tanulásra fordítani. Az ilyen gyerek kérdez, kíváncsi, szívesen tanul, kezdeményez, szeretne minél többet megtudni a környező világról, és uralni azt.

18. A pedagógus feladata • éreztesse a tanulókkal, hogy értük dolgozik, és kész figyelni rájuk • mindig szánjon időt arra, hogy interakcióba lépjen a tanulókkal • mutasson érdeklődést a tanulók munkája, játékai és kulturális háttere iránt • ösztönözze a tanulókat arra, hogy együtt dolgozzanak, játsszanak, segítsék egymást • tartsa be a tanulókkal közösen vállalt kötelességeket • szavai és cselekedetei egyaránt mutassák, hogy elítéli a faji megkülönböztetést és a diszkrimináció egyéb formáit • megfelelő diszkrécióval kezelje a tanulókkal és családi helyzetükkel kapcsolatos bizalmas információkat • vegye figyelembe, hogy a tanulók különbözőképpen élik meg a biztonság és elfogadás érzését

19. Az interakciók Az interakción keresztül a pedagógus és a tanuló egyaránt befolyásolja a másik viselkedését, teljesítményét és motivációját. Hajlandónak és képesnek kell lennünk saját érzéseink és gondolataink kimutatására.

20. Javaslatok • Vegyük figyelembe azt, amit a gyerek mond! • Dicsérjük a gyerek viselkedését! Akkor is, ha hétköznapi dologról van szó. • Adjunk megerősítést a gyereknek, ha megtalálta egy feladat helyes megközelítését! • Figyeljünk arra, hogy a gyerekek soha ne adják fel, és soha ne szégyenülhessenek meg! • Ösztönözzük a gyerekeket a közös munkára! • Mutassunk érdeklődést! • Részesítsük a gyereket személyes figyelemben! • Dicsérjünk nyilvánosan, hogy mindenki hallja, de a hibákat ne nyilvánosan javítsuk, mindig csak az érintettel közöljük! • Hagyjuk, hogy a gyerekek egymásnak magyarázzanak el dolgokat!

21. Beszéljünk nyíltan a diákokkal az osztály hangulatáról, az osztályon belüli érintkezésről! Ezt akkor se mulasszuk el, ha éppen nem jól mennek a dolgok. • Mutassuk ki érzelmeinket! • A kommunikáció iránya legyen megfordítható. • Minden tanuló felé mutassunk elismerést! • Minden tanulót tisztelettel kezeljünk! • Bátorítsuk a tanulókat! • Ösztönözzük a gyerekeket arra, hogy bízzanak egymásban! • Gondoskodjunk arról, hogy a tanulók könnyen beszélhessenek a pedagógussal! • Tartsunk fenn szemkontaktust! • Mindig hallgassuk meg a gyerekeket!

22. Instrukciók Verbális és nem verbális kifejezések

23. Kérdezzünk rá a gyerekek gondolkodási folyamataira! • Próbáljuk meg elérni azt, hogy a gyerekek biztonságban érezzék magukat akkor, amikor kérdést teszünk fel vagy feladatot adunk nekik! • Gondolkodjunk velük együtt hangosan! • Mindenki közreműködését értékeljük! • Szorgalmazzuk a kölcsönös megbeszélést és vitát! • Mutassuk ki, hogy felismertük a tanuló erősségeit és problémáit! • Segítsük a közös munkára épülő tanulást!

24. Éreztessük a tanulókkal, hogy értük vagyunk! • Hagyjuk, hogy a gyerekek egymásnak magyarázzanak el dolgokat! • A gyerekeknek szóló megjegyzéseket és kérdéseket mindig pozitív hangnemben kezdjük! • Legyünk fogékonyak a jelzések iránt, és azonnal reagáljunk azokra! • Próbáljuk meg a lehető legtöbb tanulót bevonni a tanítási folyamatba! • Figyeljünk arra, hogy milyen a légkör a tanteremben, és a tanítás során tegyünk személyes megjegyzéseket is!

25. Az osztályszervezés • Adjunk felhatalmazást a gyerekeknek! • Adjunk nekik lehetőséget a kezdeményezésre és felelősségvállalásra!

26. Építsünk be oldott, fesztelen pillanatokat a napi munkába! • A tárgyak elrendezésével alakítsunk ki kellemes hangulatot a teremben! • Figyeljünk arra, hogy minden gyereknek meglegyen a maga területe! • Vonjuk be a gyerekeket a terem megtervezésébe; hagyjuk, hogy beleszóljanak a terem kialakításába, a munka szervezésébe, a csoportalakításba és a csoportok összetételének meghatározásába! • Dolgozzunk kevert csoportokkal! (Fiúk és lányok, különböző területen tehetséges tanulók, etnikai kisebbségbe tartozók és a többi gyerek) • A gyerekek dolgozzanak párban, az osztálytársakkal! • Teremtsünk olyan helyzeteket, amikor a tanulók együtt dolgozhatnak, játszhatnak, segíthetik egymást!

27. Teremtsünk mindenki számára nyitott helyzeteket! • Az ellenőrzést és irányítást szorítsuk le a minimumra, és a lehető legnagyobb felelősséggel ruházzuk fel a tanulókat! • Ne reagáljunk azonnal a kisebb megszakításokra, fegyelmezetlenségre! • Legyen egy asztal, ahol a gyerekek saját anyagaikat kiállíthatják! • Rendszeresen beszéljük meg a dolgokat, különös tekintettel a hangulatra, a közös munkára, egymás segítésére és az összetartásra! • Éreztessük a tanulókkal, hogy a pedagógus értük van!

28. Pedagógusok tekintélye • Nélküle a nevelés nem fejtheti ki hatását • Hivatásból fakadó tekintély: autoritás, amely a pedagógus hivatásából és szaktudásából fakad • Tekintélye akkor van egy pedagógusnak, ha nem kérdőjelezik meg a tudását, ha nem vonják kétségbe annak érték voltát, amit közvetít. Pedagógus életpálya-modell: a pedagógus pálya presztízsének helyreállítása

29. Ajánlások, források • www.ofi.hu • www.mag.ofi.hu • www.mag.ofi.hu/adaptiv • www.mag.ofi.hu/tartozom-valahova-fontos • www.sulinovaadatbank.hu • Adaptív oktatás – Szöveggyűjtemény 1.; 2. kötet (Rapos Nóra – Lénárd Sándor szerk.) letölthető: www.sulinovaadatbank.hu/index.php?akt_menu=4849 • Szendrei Julianna: Gondolod, hogy egyre megy? Dialógusok a matematikatanításról tanároknak, szülőknek és érdeklődőknek. Typotex Kiadó, Budapest, 2005. • Winkler Márta: Iskolapélda. Kinek kaloda, kinek fészek. Edge 2000 Kft., Budapest, 2003.