A reformpedagógia eszmetörténeti és mentalitástörténeti előzményei

1. A reformpedagógia eszmetörténeti és mentalitástörténeti előzményei

2. Reformpedagógia: Közös alapelvek mentén szerveződő olyan pedagógiai áramlatok elnevezése, melyek a hagyományos iskola átformálását-megújítását tűzik ki célul. • A reformpedagógiai gondolatok a 19. század utolsó évtizedeitől kezdve szerveződtek jól körülhatárolható irányzatokká.

3. A reformpedagógiai irányzatok „zászlóbontása” a századfordulót megelőző évtizedekben • Az első angol „Új Iskola”: Abbotsholme - 1889, CecileReddie • II. Vilmos német császár iskolareformja - 1890, • Ellen Key: „A gyermek évszázada” - 1900.

4. Abbotsholme, 1889

5. A gyermek évszázada. Ellen Key könyve első – svéd nyelvű – kiadásának címlapja (1900)

6. Ellen Key, 1907

7. A reformpedagógia két lényeges mozzanata • a) A tradicionális, „régi” iskola kritikája • megcsontosodott, túlhaladott módszerek, • „csengőhöz alkalmazkodó” időbeosztás, • a tudomány rendszerét mereven követő tantárgyak, • az elavult tantervek és tankönyvek egyeduralma, • sematikus értékelés, külsődleges fegyelmezés, • merev iskolarendszer.

8. b) A gyermek köré rendelődő pedagógia új jelszavai, radikális retorikája • Szélsőséges ellentétpárok az átmenet lehetőségének kizárásával: • új (iskola) - régi (iskola), • progresszív (pedagógia) - tradicionális (pedagógia), • jövő (iskolája) - múlt (iskolája). • Az új (utópisztikus) elvek és a régi gyakorlat szembesítése: • gyermekközpontúság  tananyag-központúság, • cselekvésközpontúság  passzív befogadás, • sokoldalú képességfejlesztés  „egydimenziós”, értelemközpontú tanítás.

9. Anker: Dorfschule, 1848

10. Nagyvárosi iskola tanterme a századfordulón

11. Württenberger: Auf der Schulbank, 1909

12. A „régi” iskola karikatúrája

13. Fizikai munka - Abbotsholme, 1889

14. Tanműhely a századfordulóm

15. A reformpedagógiai gondolkodásmód pedagógia- történeti gyökerei: • A reformpedagógia előzményeit három ösvényen haladva derítjük fel: • 1. Pedagógiai reformgondolatok fölbukkanása a nevelésről elmélkedő szerzőknél. • 2. Az iskolával kapcsolatos kritikai attitűd felerősödése. • 3. Az emberi mentalitás és viselkedéskultúra változásai a 18-19. században.

16. 1. A reformgondolatok eszmetörténeti előzményei (Eszmetörténeti vázlat) • Rotterdami Erasmus (1469–1536): • A nevelés szükséges: • „A természet kitűnő talajú, noha még megműveletlen szántóföldet ad a kezedbe ...” • „A gyermekkornak a kellemes és gyermekies dolgok felelnek meg, ... a mogorvaságnak és darabosságnak hiányoznia kell.”

17. Juan Luis Vives (1492–1540) • A kényszer nem nevel, csak behódolást vált ki: • „Az emberi lélekben csodálatos vágy él a szabadság után. Engedi, hogy gyakorolják, de a kényszerítést nem tűri.” • Michael de Montaigne (1533–1592) • Kritikus gondolkodásra van szükség: • „Rostáljon meg a gyermek mindent, és ne fogadjon el semmit tekintély alapján.” • „A kollégium nálunk ifjú rabok börtöne.”

18. Francois Rabelais (1493 v. 94-1553): • A természet a legjobb nevelő közeg: • A „kert” mint pedagógiai toposz: „...réten avagy más füves helyen átalmentükben megvizsgálták a fákat és növényeket, egybevetvén azo­kat a régieknek könyveivel, akik ezekről írtak vala...”

19. Johannes Amos Comenius (1592-1670): • Omnia sponte fluant, absit violentia rebus: • „A természet semmit sem hajt erőszakkal előre, csak ami már belül megérett és kitörni készül.” • „Az ütésnek-verésnek semmi hatalma sincs arra, hogy általuk a tudomány szeretetét ébresszük a lelkekben.”

20. „Legyen az iskola kellemes hely, és hozzon a szemnek kívülről-belülről gyönyörűséget.” • A tanítás „...pálca, szigor, kényszer nélkül, a lehetőséghez képest könnyen, kellemesen és mintegy önkéntesen történjék.”

21. Jean-Jacques Rousseau (1712-1778): • Pozitív, elfogadó gyermekszemlélet: „Minden jó, amidőn kilép a dolgok alkotójának kezéből.” • Az önkibontakozás segítése: „Negatív nevelés”. • „Pedagógiai naturalizmus” - a természet, mint az ismeretszerzés színtere. • Nevelő jellegű pedagógiai helyzetek teremtése.

22. Két illusztráció az „Emil” egy francia nyelvű kiadásából

23. Johann Heinrich Pestalozzi (1746-1827): • A „kéz, a fej és a szív” kiművelésével segítségnyújtás az emberi boldoguláshoz. • „Az ember tanítása ... nem más, mint segítséget nyújtani a természet önkibontakozásra irányuló törekvésének.” • A szemléltetés új dimenziói: „Anschauung” – a dolgok, jelenségek belsővé vált megtapasztalása. (A népiskolai pedagógiában széles körben elterjedt, nálunk a „beszéd- és értelemgyakorlat” tantárgy módszertanát jelentős mértékben befolyásolta.)

24. Az eddigieket összefoglalva megállapítható: A reformpedagógiát megelőlegző gondolatok fejlődésében nincs „cezúra”, a fejlődés folyamatos.

25. 2. Az iskolakritika felerősödése • Az egyre tömegesedő iskolai oktatással kapcsolatos ambivalencia, majd kritika a képzőművészetben is tetten érhető.

26. Nussbiegel: „Klasszikus iskola” 1825

27. Kühl: In der Schulklasse, 1889

28. Waldmüller: Nach der Schule, 1841

29. Iskolakritika „kívülről”: orvosok figyelmeztető cikkei a 19. század első évtizedeitől kezdve • Német orvosok: • Karl Ignaz Lorinser (1836): túlterhelés  „az idegrendszer tömegének megnövekedése”. • „A legszorgalmasabbak a legesendőbbek.” • Hermann Cohn (1867): túlzott szellemi igénybevétel  fejfájás, rövidlátás, emésztési panaszok.

30. Paul Hasse (1880): az iskolai túlterhelés pszichiátriai tünetekhez vezethet. • Vita az iskolai túlterhelésről (22 ezer aláírás). • Az ellentábor hangja: a túl sok kellemes foglalatosság ártalmas, a 14-16 éves fiatalságnak szigorú nevelésre van szüksége. • II. Vilmos német császár tanügyi reformja (1890): óraszámcsökkentés (a gimnáziumokban heti 16 órával kevesebbet írtak elő), latin-görög stúdiumok anyagának mérséklése.

31. 3. Új mentalitás, új embereszmény kibontakozása • A gyermekkel kapcsolatos attitűd fokozatos átformálódása. (A változás jelei a képzőművészetben.)

32. Cassatt, Mary: Maternal kiss, 1896

33. A családi szerepek differenciálódása a 19. században. • Az apa helyzetének, szerepének átértékelődése. Az apa-gyermek kapcsolat új elemei. (Képeslapok család-ábrázolásai.)

34. Straka: Der Neugeborene, 1892 (Über Land und Meer)

35. Az Én Ujságom című gyermeklap címlapja, 1903

36. Az embereszmény változásai a 19. század második felére: • Új embertípus születése: a fogyasztó („konzumáló”) ember, aki már nem „evilági aszkétaként” akar élni (Max Weber szavaival), hanem felfedezi saját belső világát, egyre differenciálódó igényeit, kielégítésre törő magasabb rendű szükségleteit. • Gyermekeinek színvonalas, sokoldalú nevelést, oktatást akar biztosítani. Ebből a körből kerülnek ki az első „új iskolák” (reformpedagógiai programot megvalósító internátusok) „megrendelői”.

37. Abbotsholme lakói színielőadáshoz készülődve