Gergely Orsolya V állalkozásra vállalkozva

1. Gergely OrsolyaVállalkozásra vállalkozva A székelyföldi női vállalkozókról egy szociológiai kutatás tükrében

2. a nők világszerte egyre aktívabb résztvevőivé válnak a vállalkozói szférának • a téma „felfedezése” az 1970-es években kezdődött, azóta a tematikai és módszertani megközelítés egyaránt kiterjedt és fejlődött. • főként mikroszintű elemzések találhatók • a „tipikus”, ebben a témában született tanulmány markáns individualisztikus jegyeket hordoz magán, mivel egyénekre és ezen egyének vállalkozásaira fókuszál • alapvetőan a nők és férfiak közti különbségekre alapoznak, azaz kevés azon vizsgálat, mely a női (vagy férfi) vállalkozók helyzetét, illetve az általuk vezetett vállalkozások jellemzőit makrotársadalmi változók mentén próbálná indikálni

3. Erdélyi magyar léptékben • színes, de megközelítés, tematika és módszertan szempontjából rendkívül egyenetlen. • a témával kapcsolatos fontosabb és nagyobb adatbázisok közül több is érinti a vállalkozások vizsgálatát, de leginkább csak érinti. • egy-egy helységben vagy kisebb térségben vizsgálták a vállalkozói gyakorlatot. • az elemzések egy jelentős része a családi háztartások helyzetével foglalkozik, illetve azzal, hogy az adott vállalkozás milyen szerepet tölt be a családok munkaerejének lekötésében, jövedelemszerkezetében (Biró 2007, Oláh 2006).

4. Kiből lesz vállalkozó? Fontos tényezők: • család (minden változójával együtt), • az életmód, • az egyén fejlettségi szintje (oktatás, illetve veleszületett képességek és szerzett készségek, jártasságok), • valamint az egyén sajátos karrier-helyzete (munkaerő-piaci helyzet, foglalkozási motiváció).

5. LEHETŐSÉG (Vállalkozói késztetés) SZÜKSÉG (Nincs más megoldás) VONZÓ TÉNYEZŐK Függetlenség Megvalósítás Elismertség Egyéni fejlődés Egyéni jólét TASZÍTÓ TÉNYEZŐK Munkanélküliség Munkahelyi bizonytalanság Nézeteltérés vezetővel Munkahelyi konfliktusok Kilátástalanság Szakmai kielégülés hiánya hagyományos munka során Push-pull faktorok a vállalkozásindításban(Still 2005)

6. Vállalkozói értékek és női szerep fontossága(Goffee-Scase 1985)

7. Kutatási kérdések ? Milyen jellemzők mentén írható le és tipizálható azon nők csoportja, akik vállalkozásba kezdenek? ? Milyen első és másodlagos motivációknak tudható be, hogy valaki nőként vállalkozásba kezd? ? Milyen típusú narratívák állnak a női vállalkozói (szakmai és személyes) életutak mögött? ? Hogyan definiálják a vállalkozás és család viszonyát? Mennyire egyeztethető össze egy vállalkozói életmód a „tradicionális” női szerepkörrel?

8. Kiket? Hol? Hogyan? Olyan nőket kérdeztünk meg, akik tulajdonában van egy vállalkozás, melyet egyedül vagy társvállalkozóként működtetnek is Kovászna és Hargita megyék városaiban és falvaiban képezték a kutatás terepét Kvantitatív és kvalitatív adatgyűjtési technika alkalmazása Survey: 2010 március-április során 518 kérdőív lekérdezése (86%-os válaszolási arány), Interjúk: 33 interjú is készült, terjedelmes félig strukturált mélyinterjúk Módszertan

9. A kutatás eredményeiből

10. Nők és vállalkozó nők összehasonlítása (HR és CV, 2004-2010)

11. Vállalkozások alaptevékenysége

12. Miért ezen a területen vállalkozott?

13. I. A feladat, a végzett munka típusa szerint: kereskedő szolgáltató termelő III. A vállalkozói ideák szerint technokrata profitorientált karrierépítő hobby-vállalkozó II. A vállalkozás és személyes életút összekapcsolódása kvázi véletlen eszközvállalkozó célvállalkozó IV.Motiváció szerint nyomkövető munkavágyó nagyravágyó számlavágyó Női vállalkozói típusok

14. IV.1 „Nyomkövetők” Akik esetében a családi modell, vagy a családi minta, családi környezet volt az alapvető meghatározó tényező a vállalkozásindítás terén. a családból hozzák az ún. „vállalkozói géneket”, a kereskedői szellemet, a magánzó-attitűdöt (pl. már a nagyszülő kereskedő volt, kisiparos, kocsmáros stb.). Illetve van a közvetlen közelükben egy meghatározó vállalkozói (többnyire férfi) modell: édesapjuk, testvérük is vállalkozó, vagy házas/élettársuk vállalkozó.

15. IV.2. „Munkavágyók” Akik esetében valamilyen módon a munkaerőpiac kényszerítette ki a vállalkozói döntést: kényszerűség (-) és innováció (+). Létezik egy szűkebb szegmens, amely ténylegesen a munka nélkül levőséget kellett valahogyan elkerülnie. Illetve azok nagyobb csoportja, akik többnyire nem ilyen erős kényszer, de valamiféle gazdasági struktúrabeli nyomás miatt döntöttek az önálló vállalkozásindítás mellett. Az innovációs „kényszerűség” olyan nők esetében azonosítható be fő motivációként, akik valamilyen adott szakmában, területen kívántak dolgozni, határozott ötleteik és elképzelésük volt, hogy mit hogyan szeretnének végezni, megvalósítani, de ehhez nem találtak a munkaerő-piacon megfelelő keretet. Ők tekinthetők innovátoroknak: újfajta „munkahelyeket” + (többnyire) piacteremtés

16. 3. „Önállóságra/többre-vágyók” A harmadik csoportba tartoznak a tulajdonképpeni klasszikus vállalkozók: azok a nők, akik (1) önállóak akartak lenni, függetlenek, maguknak keresők, nem másnak dolgozók, (2) volt egy jó ötletük, hittek önmagukban, képességeiben, az ötletükben, (3) abban, hogy ebből pénzt tudnak és fognak csinálni, és (4) mertek kockáztatni.

17. IV.4. „Számlavágyók” Ők többnyire főállásban alkalmazottként dolgoznak vagy dolgoztak, mellékállásban főként a főállás „délutáni folytatását” űzik, pénzügyi szempontból viszont szükségszerű volt a vállalkozás bejegyeztetése. Ők klasszikus értelemben nem vállalkozók, de jogilag igen, illetve többek esetében tűnik úgy, hogy fő és egyedüli „állássá” is válhat a vállalkozói tevékenység (pl. állami hivatalnok mellékállásban fordítással foglalkozik, tanítónő sajtkészítéssel stb.)

18. NÉHÁNY MEGÁLLAPÍTÁS • a tipikus vállalkozó nő: középkorú, középfokú végzettséggel rendelkezik, házas és két gyerek édesanyja. • igen magas a társadalmi hagyományos női szerep iránti elkötelezettség, mely meghatározza a vállalkozáshoz való viszonyulást is. • Az idősebb és fiatalabb vállalkozó nők másfajta stílust, magatartást tanúsítanak egy sor vállalkozással kapcsolatos kérdésben. Ez viszont egyéni élethelyzetnek (család, gyerekek életkora), munkaerőpiaci tapasztalatoknak tulajdonítható, az 1989 előtti szocialista munkakultúrának nem egyértelműen. • a női, anyai, feleségi identitás mintegy kiegészítőjeként találkozunk a vállalkozói identitással.

19. egy kialakulóban levő, de atomizált női vállalkozói réteget találni, melyre a vállalkozói kultúra alacsony foka jellemző • főként kisvállalkozásokat működtetnek ezen személyek, és vállalkozásaik a tradicionálisan női szerepkörhöz köthető területen működnek. • leginkább kereskedő-típusú vállalkozásokat találni. Ugyanakkor gyakori a szolgáltatással kapcsolatos tevékenység végzése is vállalkozásokon belül, viszont nagyon alacsony azok száma, akik valamilyen termelő tevékenységet folytatnak. • találni egy csoportot a vállalkozó nők körében, akik mintakövetés folytán vállalkoztak

20. Létezik egy csoport, mely kényszervállalkozónak tekinthető, de korántsem olyan nagy kiterjedésű, mint ahogyan előzetesen feltételeztük. Illetve a taszító faktorok, a vállalkozást kényszerítő tényezők jelentősége is – a kutatás eredményeinek tükrében – jóval kisebb a vonzó tényezőkkel szemben. • Többnyire eszközvállalkozókat találni populációnkban, azaz olyanokat, akik főként egy jobb megélhetés, nyugodtabb családi élet, kényelmesebb hétköznapok elérésének eszközeként indították vállalkozásukat. • Nagyon elenyésző azok száma, akiknek a vállalkozás egy cél volt: régi álmuk, vágyuk volt egy önálló, saját elképzelésük szerinti munkahely, munkalégkör létrehozása. • A függetlenség igen fontos motiváló hatással jelentkezik: akik nem valami kényszer hatására vállalkoznak, azok esetében a függetlenség, a jövedelem, illetve a rugalmas munkaidő volt a legfontosabb motiváló hatással.

21. Köszönöm a figyelmet! gergelyorsolya@sapientia.siculorum.ro