Download
1 / 30
300 likes | 410 Views
A környezetpolitika eszközei, a környezetvédelem szabályozása. A szabályozórendszerrel szembeni követelmények. Mi is a környezetvédelmi szabályozás célja?
E N D
A környezetpolitika eszközei, a környezetvédelem szabályozása
A szabályozórendszerrel szembeni követelmények Mi is a környezetvédelmi szabályozás célja? …hogy a gazdálkodó szervezetek olyan módon folytassák tevékenységüket, hogy a környezet állapota a megfelelő minőségben tartósan fennmaradjon, tehát bizonyos környezeti minőségre vonatkozó normákat mindenki betartson.
…a szabályozásnak a következő követelményeknek kell megfelelnie • Javuljon, vagy legalább ne romoljon a környezet állapota. Ennek érdekében meg kell határozni a megengedhető szennyezés mértékét /normáját/. • Ellenőrizni és mérni kell a gazdálkodó szervezetek környezetszennyező tevékenységét. • Szankciókat kell kidolgozni a normákat nem teljesítőkkel szemben. • A szankciókat oly módon kell meghatározni, hogy azok ösztönözzék a gazdálkodókat korszerűbb beruházásokra (innovációkra), környezetbarát technológiaváltásra, termékváltásra. • Adott környezetminőséget a lehető legkisebb társadalmi ráfordítással kell elérni.
A szabályozásnak figyelembe kell venni, hogy a piac sehol sem tökéletes, (azt állami beavatkozások, monopóliumok befolyásolják) és a környezetvédelmi szabályozásnak illeszkednie kell a gazdaság egyéb területein működő szabályozó mechanizmusokhoz. • Politikailag elfogadható legyen (mind a környezeti norma, mind a be nem tartók szankcionálása tekintetében). • Rugalmas legyen, azaz képes legyen igazodni a változó gazdasági körülményekhez. • Áttekinthető legyen : a túl bonyolult szabályozási rendszerben a végrehajtás nehézségei rontják a hatásosságot. • Forrásképző szerepet is be kell töltenie: egyes környezeti feladatok ellátására finanszírozási alapot képezzen, bár ennél is fontosabb, hogy orientálja a gazdasági élet szereplőit.
Környezetszabályozási eszközök • Direkt (közvetlen) vagy normatív szabályozás • Közvetett, vagy gazdasági (piaci) szabályozás, amelynek eszköztípusai • az adó vagy díj (vagy más hasonló közteher), • a támogatás (szubvenció), • betétdíjak (letét visszafizetés) rendszere, • a piacteremtés, szennyezési jogok rendszere, • felelősségbiztosítás • Egyéb: a meggyőzés eszközei (közvetett vagy közvetlen meggyőzés és/vagy nyomás alkalmazása pl: önkéntes egyezmények, ill. környezetvédelmi megállapodások érdekében folyó tárgyalások.
Direkt (közvetlen) vagy normatív szabályozás • Jogszabályok útján történő szabályozás, amely közvetlenül hat a környezetet szennyezőre. • Döntően korlátozásokon, tilalmakon alapul, ezáltal segíti a környezetre káros tevékenységek megakadályozását, illetve korlátozását. • Ha a szennyező nem teljesíti az előírásokat büntetéssel kell szembenéznie! • Legfontosabb eszközei a normák.
A környezeti normák 4 egymásra épülő kategóriái • Célok • mekkora anyagi áldozatot hajlandó és képes vállalni a társadalom a környezet tisztaságáért, és mennyire igényli a társadalom a környezeti minőség javítását • környezeti cél: politikai döntés kérdése • Kritériumok • Bizonyos műszaki paraméterek előírását jelenti meghatározott felhasználásra kerülő környezeti elemek esetében pl: ivóvíz minősége
Immissziós vagy környezetminőséginormák • Adott térségre írja elő a környezeti normákat, hogy az egyes környezeti elemek - a talaj, a levegő, a vizek - a különböző szennyezőanyagokból milyen mennyiségeket tartalmazhatnak meghatározott ideig vagy tartósan, anélkül, hogy az élővilágot veszélyeztetnék, vagy kedvezőtlen ökológiai hatást váltanának ki. • Természettudományos megalapozottságúak. Fő céljuk: az irreverzibilis ökológiai változások megakadályozása. Az immissziós normákat koncentráció egységekben adják meg. Ezekhez kapcsolják pl. a szmogriadó vagy más katasztrófák miatti vészintézkedések elrendelését. • Emissziós vagy kibocsátásinormák • kéményenként vagy üzemenként írják elő a kibocsátható szennyezőanyag mennyiségét.
A közvetlen szabályozás eszközei • Nyílt tiltás: tisztán hatósági szabályozóeszköz, amely a norma szintje feletti szennyezést jogtalannak tekinti, és a termelő személyt vagy szervezetet tevékenységének megszüntetésére kötelezi. Pl: DDT, freont tartalmazó spay • Engedélyeztetési eljárás:új vállalatok létesítésekor a kivitelezési terveket, az alkalmazni kívánt technológiákat engedélyeztetni kell • Normák állítása: a közvetlen szabályozás leggyakrabban használt eszköze. • a levegő és vízminőségi normák vagy célok kitűzése, az immissziós normák meghatározása, • az emissziós normák, termékegységre vagy technológiára vonatkozó normák megállapítása, • a norma betartását ellenőrző monitoring rendszer kifejlesztése, • a norma betartásának kikényszerítése, a normát megsértők szankcionálása (leggyakrabban bírságolás).
A szennyezőanyagok normákkal történő korlátozására: Emissziós normák előírása • önmagában zsákutcába vezet • gátolja az innovációs lehetőségek feltárását és alkalmazását a szennyezés csökkentése terén a termelők ellenérdekeltsége miatt • a termelők a technikai újításokat, fejlesztéseket eltitkolják, nehogy szigorúbb normákat és így magasabb költségeket idézzenek elő. Immissziós normákon alapuló szabályozás • a szennyezés maximálisan megengedhető mértékét kell megállapítani, az egyes létesítményekre vonatkozó korlátozásokat úgy kell megszabni, hogy a keletkezett össz-szennyezés ezeken a határokon belül maradjon nem kell az egyes források kibocsátását külön-külön szabályozni. • Radikálisabb, mert kizárólag a kialakuló szennyeződésre koncentrál, nem foglalkozik a korlátozás gyakorlati megvalósításának lehetőségeivel, a technikai színvonal kérdésével. • Kiszámíthatatlansága miatt kockázatos. • Előnye, hogy jobban ösztönözné az innovációt és értelmetlenné tenné a szennyezés-csökkentési lehetőségek eltitkolását, segítene alkalmazkodni az adott környezeti feltételek változásához.
Az emissziós normák gyakorlati változatai • egy szennyezőforrás (pl. egy kémény vagy egy csatornanyílás) megengedhető kibocsájtásának meghatározása tonna/év vagy kg/óra és más hasonló egységekben. • a szennyezés elhárítás adott fokának meghatározása (pl. az összes porszennyezés hány %-át kell eltávolítani), • az alkalmazható legjobb megoldás, vagy az elérhető legjobb szennyezéselhárítási technológia alkalmazásának megkövetelése, • a kibocsátásra vonatkoztatva szennyezőanyag koncentráció előírása (pl. a kipufogógáz megengedhető CO tartalma %-ban), • a kibocsátás megtiltása a koncentrációhoz vagy a kárköltséghez kötötten, • kibocsátási korlátok a termelés inputjától vagy outputjától függően, azokban az esetekben, amikor a felhasznált input és a kibocsátott szennyezés között nyilvánvaló kapcsolat áll fenn.
Ellenőrzés • A normák betartásának ellenőrzése állami szerepkör • monitoring rendszer kiépítése és működtetése • Az ellenőrzés szúrópróbaszerűen történik, az önbevallás adatainak az ellenőrzése érdekében • ún. feketelistán (vöröslistán) szereplő anyagok (mérgező, bioakkumulációra hajlamos anyagok) köre és mennyisége idővel gyorsan bővül Szankcionálás • Bírságot csak annak kell fizetni, aki túllépi a norma alapján megengedett szennyezési szintet (semmi sem ösztönzi a termelőt arra, hogy a szennyezés-kibocsátást ennél nagyobb mértékben visszaszorítsa)
A közvetlen szabályozás hátrányai • a normák mértékének megállapításával kapcsolatos nehézségek • a viszonylag magas adminisztrációs költségek. Pl. nagyszámú engedély kiadása különösen a normák változtatásakor hosszabb időbe telhet, ami gazdasági hátrányt okozhat a vállalatoknak. • a szabályozás elfogadtatásával kapcsolatos társadalmi-politikai problémák. Társadalmi-politikai problémákat okozhat éppen a normák változtatásakor (szigorításakor) az, hogy a korábbi gazdaságossági megfontolások érvényüket vesztik, és csődbe juttathatnak vállalkozásokat. A szabályozásnak ez a formája olyan tisztán műszaki szempontokon alapuló, túlzott biztonságra törekvő védekezést követel meg, amelynek költségei magasak. • a környezetvédelmi tevékenység fejlesztésére vonatkozó ösztönzés hiánya, • mivel a megállapított normák általában minden szennyezőre egyformán érvényesek, nem ösztönöznek arra sem, hogy a szennyezés mértékét ott csökkentsék legjobban, ahol az a legolcsóbb, • a környezet használatát ingyenesen biztosítja azok számára, akik a megszabott norma alatt szennyeznek, • a szabályok, normák nemzetközi összehangolásának hiánya is csökkenti a módszer eredményességét.
Közvetett (vagy gazdasági) szabályozás • a gazdasági érdekeltség alapján törekszik a gazdasági élet szereplőit a megfelelő környezeti magatartás irányába terelni • ösztönzőbb és rugalmasabb, mint a jogi előírás és szankcionálás Eszköztípusai • az adó vagy díj (vagy más hasonló közteher), - az érintett gazdálkodóknál, ill. fogyasztóknál, mint ktg. jelennek meg. • a támogatás (szubvenció), • betétdíjak (letét visszafizetés) rendszere, • a piacteremtés, szennyezési jogok rendszere, • felelősségbiztosítás
Adó, környezethasználati díj, illeték, járulék • kár alapján kivetett adó (Pigou féle adó) - úgy korrigálja a piaci szabályozásnak azt a tökéletlenségét, hogy a termelés magánköltsége alacsonyabb, mint társadalmi költsége (a társadalomnak el kell viselnie a negatív externális hatásokat is), hogy a kivetett adóval - hatósági előírás alapján - megnöveli a termelő magánköltségeit. Így a szennyező termelésre kivetett adóval a termelés költsége a társadalom és a magánvállalkozó számára megegyezik, vagy legalább is közelít egymáshoz, ezáltal biztosítható az erőforrások optimális elosztása a különféle termékek termelése között. A környezeti díjak = a szennyezésért fizetendő ár A környezeti díjak hatásai • Ösztönző hatás: költség- és az árváltozástól függ, amit a díj idéz elő • Redisztributív – újraelosztó – hatás: főként ez érvényesül, mivel a díjak túl alacsonyak ahhoz, hogy az ösztönző hatás kibontakozhasson
A Pigou féle adó fogyatékosságai • A szennyező termelés egységére kivetett adó nem vált be, • az okozott károk nagyságának felbecsülése komoly nehézségeket okoz, • A környezeti folyamatokban a változók nagy száma, bonyolult kölcsönhatásaik, a szinergizmusok, az időtényező szerepe miatt a környezetszennyezés által okozott ökológiai változások és okozott károk pénzben való kifejezése problematikus, • egységnyi termeléshez egységnyi szennyezést feltételez, elég, ha a termelést adóztatják. A valóságban azonban adott termékféleség termelése a technológiától, a környezetvédelmi megoldásoktól függően egészen különböző szennyezés-kibocsátással járhat, • A kár megelőzésére, a technológia fejlesztésére, az innovációra nem ösztönöz.
Termékdíjak • A Pigou-féle adó mai megfelelője, • Olyan termékekre vetik ki, amelyek a termelési, fogyasztási, értékesítési folyamat során veszélyesek a környezetre, mennyiségük környezeti problémát okoz, • Egyes termékjellemzők alapján (pl: ásványolaj kén tartalma) vagy a termékre (ásványolaj) vetik ki Egyre inkább térthódít, hogy az adót nem a termelés, hanem a szennyezés egységére vetik ki, ami a társadalom teherviselő képessége és környezetminőség iránti igénye által megszabott normákhoz alkalmazkodik.
A szennyezés kibocsátás egységére kivetett adótípus Kibocsátási vagy környezetterhelési díj, adó: minden szennyező a kibocsátás minden egysége után díjat fizet. • Ösztönöz a szennykibocsátás állandó csökkentésére, • Olyan esetekben hatékonyak, amikor a szennyezőknek lehetőségük van az emisszió csökkentésére. • Az adó mértékének a meghatározásához ismerni kell a szennyezés megszüntetésének határköltségeit az egyes szennyezőknél. A vállalatnak addig érdemes a szennyezés elhárításával foglalkozni, ameddig annak költsége kisebb az adónál, vagy azzal legfeljebb megegyező. • Az adó kivetése a gazdálkodó számára választási lehetőséget jelent • szennyezi a környezetet és ennek megfelelően adót fizet, • vagy olyan környezetkímélő technológiát, vagy tisztítási eljárást alkalmaz, aminek révén mentesül az adófizetéstől.
A kibocsátási díj előnyei és hátrányai Előnye: • ugyanazt az eredményt kisebb összköltséggel képes elérni, • módosítja a költségelosztást • környezetkímélő termékek és technológiák bevezetésére ösztönöz, • diffúz szennyezőkre is alkalmazható Pl: az üzemanyag vásárlásakor a tulajdonosok un. "termékdíjat" kötelesek fizetni. Hátránya: • díj nagyságának a megállapítása bonyolult. A díjak túlnyomó többségének célja, hogy pénzügyi alapot képezzen valamely környezetvédelmi tevékenység megvalósítására a jövedelmek környezeti célú újraelosztását célozza meg, a környezetkímélő technológiák bevezetését ösztönző hatása kevésbé jelentkezik.
Támogatás (szubvenció): pozitív ösztönzés A szennyező részesülhet pénzügyi támogatásban, hogy szennyezés csökkentő intézkedéseket hajtson végre. A támogatások főbb formái: • dotáció (támogatás), amit a vállalat a visszatartott, a környezetbe ki nem bocsátott szennyezőanyag fejében kap, ill. a környezetvédelmi célú beruházások részleges vagy teljes finanszírozására. Állami, költségvetési pénzt igényel. • adókedvezmények, gyorsított leírás az adómérséklés, vagy adóelengedés azt célozza, hogy a korábbinál szigorúbb normáknak a termelők anyagi tönkremenetelük nélkül tudjanak eleget tenni. • állami kölcsönök, kamatkedvezmények esetén a piaci kamatok egy részét a költségvetés viseli. Az ilyen ingyen pénzeket nem kellő hatékonysággal használják fel és a társadalmi megítélés sem túl kedvező: fizessen a szennyező elv megsértése!
Betétdíj (Letét-visszafizetési) rendszer Minden más szabályozóeszköznél alkalmasabb a környezeti problémák kezelésre! Azokban az esetekben alkalmazható, ha • a környezetkárosodást okozó források száma nagy, • ezek a források mobilak, • a szennyezés eredete egyértelműen nem mutatható ki. Lényege: A potenciális károkozóra illeték formájában adót vetnek ki, az okozható kárral kb. megfelelő nagyságban, és számára fizetés formájában támogatást adnak a letét jelenlegi értékének megfelelő nagyságban, ha bizonyos feltételek teljesülnek (pl. ha bizonyítható, hogy a kár nem következett be). Használható lenne a módszer pl. a fáradt olaj, a használt akkumulátorok, a roncs-autók, az üdítőitalos dobozok felelőtlen szétdobálásának megelőzésére.
Piacteremtés • A "szennyezési jogok" piaca • a gazdasági (piaci) és a normatív (hatósági) szabályozást kapcsolja egybe, • alapját az immissziós normák alkotják - előírva a megengedhető szennyezettségi szintet, • emissziós normákat állapítanak meg az immissziós normák teljesítéséhez. A módszer változatai: • Emissziócsökkentési jóváírások (Emission Reduction Credits): A norma alatt szennyező vállalatok többletteljesítményét ismeri el jóváírások formájában azért, hogy ne csak a norma által előírt határig, hanem azon túl is érdekelt legyen a vállalkozó emisszióját csökkenteni. A jóváírások ugyanabban a régióban eladhatók, bérbe adhatók, vagy tartalékolhatók. Jóváírást, "szennyezési jogot" az vesz, akinek a szennyezés tisztítása drágább lenne, akinek pedig a szennyezés-csökkentés olcsóbb, az a normán felül tisztít. A termelők így érdekeltek a szennyezés csökkentésében, és a szennyezés-csökkentő technológiák fejlesztésében.
Emissziókiegyenlítés (Offset):Az emisszió kiegyenlítése új üzemek létesítését teszi lehetővé, ha a meglévő üzemek legalább a létesítendő üzem által okozott emisszió mértékéig csökkentik szennyezés-kibocsátásukat. A kiegyenlítés vállalatokon belül történik. • Buborékpolitika (Bubbles Policy): Adott szennyezőanyagra egy térségben, kvótát szabnak, amit a szennyezők együttesen nem léphetnek túl. Együttműködési stratégia:ott legyen a legnagyobb mértékű az emisszió visszafogása, ahol ez a legolcsóbban megtehető. Az emissziós normák hívei ellenzik a módszert, mert, ha az egyik kibocsátó az előírtnál jobban tudja csökkenteni a szennyezést, akkor az előírt normák túl lazák, szigorítani kell. Attól is tartanak a vállalkozók, ha együttműködésük során új, korszerű technológiákat alkalmaznak, akkor ez az emissziós normák szigorításához vezethet.
Az összevont szennyezés-kibocsátás (Netting Out): A vállalatra vonatkozó összevont emissziós norma meghatározásával az innovációt kívánják elősegíteni. Ha az új létesítmény megvalósulása nem növeli a vállalat káros emisszióját, az új létesítmények engedélyezését nagyon leegyszerűsítik. Előnyük: jól illeszkednek a piacgazdaságok működéséhez, önállóságot biztosítanak a gazdálkodóknak, és környezeti költségmegtakarítást tesz lehetővé anélkül, hogy a környezet minőségi mutatói romlanának.
A szennyezési jogok piacának működési tapasztalatai • több gyenge pontja is van, mivel a szennyezőanyagok kibocsátási mennyiségeit meghatározó normarendszer kialakítása nehéz állami feladat, • el kell dönteni, hogy az immissziós jogok rendszerét (Ambient Permit System APS) vagy az emissziós jogok rendszerét (Emission Permit System EPS) dolgozzák ki, • APS - a szennyezést befogadó közeg terheltsége szerint ad ki szennyezési jogokat:a különböző körzetekben a földrajzi és egyéb adottságoktól függően más mértékek lehetnek a normameghatárzók, így az árak is eltérnek, • EPS - az emisszió források szerint adnak ki szennyezési jogokat: egységes (minden körzetre vonatkozó) árat szabnak, tehát megvalósulhat az egy piac - egy ár gyakorlata "forró pontok" kialakulásának veszélye: egy kisebb területen súlyos szennyezés jön létre, miközben az átlagszennyezettség nem változik.
Milyen módszerrel történjék a bizonylatok vagy "szennyezési jogok" szétosztása a rendszer beindításakor? • ingyenes szétosztás: azoknak kedvezne, akik korábban elhanyagolták a környezetvédelmi tevékenységet • értékesítés útján: kinél legyenek az eredeti jogok: a központi hatóságnál vagy a vállalatoknál? Ha a központi hatóság? - vállalatok vásárolják meg a működésükhöz szükséges jogokat a hatóságtól, ami pénzeszközöket von el egy esetleges környezetvédelmi beruházástól, és a szennyezés-csökkentés árát végül is a lakosság mint fogyasztó, ill. mint alkalmazott viseli. Ha a vállalatok? - a kibocsátás csökkentése érdekében a hatóság vásárolja azokat vissza. A lakosság adófizetői minőségében szenvedi el a környezetminőség javításának árát.
További problémák • A piac csak viszonylag nagy emissziót megengedő bizonylat állomány esetén működőképes, ha szigorúak a normák, kisszámú bizonylat kerül forgalomba, ami a rendszert rugalmatlanná teszi. • A bizonylati rendszer bevezetésének ökológiai feltételei is vannak: szennyezett, sűrűn lakott, erősen iparosodott környezetben minden lehetőséget meg kell ragadni a terhelés csökkentésére, és nincs mód a gazdálkodásra. Ahol bevezethető a módszer, jelentős gazdasági előnyökkel bír: a szennyezés-csökkentést úgy érik el, hogy az a vállalatok számára számottevő költségmegtakarítást tesz lehetővé. Bizonyos esetekben elősegíti a szennyezés-csökkentő technológiák kutatását és alkalmazását. Hiányossága Nem képes kezelni a diffúz szennyezőket (közlekedés, javítóműhelyek, kisvállalkozások stb.), amelyeknél az emisszió ellenőrzési költségek igen magasak. Alkalmas eszköznek bizonyult viszont a nagyipar (energiaipar, kohászat, vegyipar stb.) emissziójának mérséklésére.
A rugalmas kompenzációs szabályozás • Az NSZK-ban dolgozták ki a levegőszennyezés mérséklésére, • A szennyezés fokozatos csökkentését tűzi ki célul és arra törekszik hogy a költségeket optimalizálja. Lényege, hogy a vállalatoknak a hatóság által előírt normához kell alkalmazkodniuk. Ha azonban valamely vállalat a normában előírt mértéknél nagyobb mértékben csökkenti a szennyezőanyag kibocsátását, akkor ezt a többletteljesítményt más vállalatnak eladhatja a körzetében, így a vevő az adott szennyezőanyagból normáján felül szennyezhet. Az adás-vételhez a hatóság csak abban az esetben járul hozzá, ha az érintett üzemek körzetében a szennyezettség jobban csökken, mintha egyenként csak az előírt normát teljesítették volna.
Környezeti felelősségbiztosítás • A környezetvédelem gazdasági szabályozásának fontos eszköze – adók, környezethasználati díjak stb. • Terheket rónak a lakosságra, a fogyasztás visszaszorítására szolgálnak. Kötelező környezeti felelősségbiztosítás Célja: kártalanítsa az olyan károsultakat, akiknek kártérítés járna, de nincs kitől behajtaniuk. Pl: károkozó nem ismert, vagy ismert, de elévülés vagy fizetésképtelenség miatt rajta a környezeti kár elhárítása nem kérhető számon. (felelősségbiztosítási szerződés kötése!!!) Tipikusan a szennyezések következményeinek a felszámolását szolgálja, A felelősség-biztosítási rendszer kiépítése csak állami garanciák mellett remélhető, Díjának mértékét nehéz meghatározni. Önkéntes környezeti kockázati biztosítás Veszélyes tevékenységet folytatók kötik, hogy a tevékenységük káros környezeti kockázatainak anyagi következményeit elhárítsák ill. csökkentsék.
