Egyén és történelem

1. Egyén és történelem Történelmi szociálpszichológia és pszicho-história

2. Szociálpszichológia és történelem • Elméleti és metodológiai problémák • Pszicho-archeológia • Kulturális-történeti pszichológia • Pszicho-história • Történelmi szociálpszichológia • Historiametria • Szimulált történeti-politikai helyzetek • Mentalitástörténet

3. Elméleti és metodológiai problémák Pszichológia: ahistórikus • behaviorizmus (viselkedés-központú, pozitivista) Történelem: antipszichologizmus • narratív (ismeretközlő, elbeszélő) • nem interpretatív Hogyan lehetséges akkor mégis kapcsolat a történelem és a  között?

4. A lehetséges kapcsolódások • A pszichológia elméleti paradigmái döntik el az irányt (pszicho-archeológia, kulturális-történeti pszichológia, pszichohistória, történelmi szociálpszichológia)  pszichológiai redukció

5. A lehetséges kapcsolódások (folyt.) 2. Módszer-specifikus orientáció (historiametria, szimuláció)  a történeti idiográfia (egyediség) elvész 3. A történettudomány felől a pszichológia felé (mentalitástörténet)  leginkább „dialektikus” a kapcsolat, de nem igazán (szak)pszichológia közeli, inkább történeti-szociológiai („társadalomlélektani”)

6. Pszicho-archeológia • A kollektív viselkedésminták ŐSI – jórészt evolúciós alapokon kialakult – szerveződéseit tárja fel. • Példák: • Nagy test = hatalom • Szimbólumok: kollektív tudattalan (Jung) - (nagy) „haj” hatalom, autonómia, erő: SÁMSON

7. Kulturális-történeti  • Kulturális, diszkurzív, szemiotikai és hermeneutikai megközelítés • Szellemi források: Vigotszkij, Gadamer, Wittgenstein • Témák: • Az eszközök evolúciója és a szimbolikus viselkedés. • A mágia mint ősi és kollektív rítus • Ontogenezis, filogenezis és szimbolizmus (az agy, a megismerés és a nyelv evolúciója és ontogenezise)

8. Pszicho-história • A történeti események és szereplők „lelki” hátterét keresi. A „mi történt?” helyett vagy mellett a „miért történt?” kérdését feszegeti. • Mindezt jobbára pszichoanalitikus alapon • Élettörténeti vizsgálódás • Meghatározó alkotók: Erikson, DeMause

9. Pszicho-históriai paradigmák (R. J. Lifton) • Prehistóriai paradigma - S. Freud: Totem és tabu; Mózes és az egyistenhit.  az emberi történelem ISMÉTLÉSE az eredeti „Ödipális eseménynek” • Klinikai lélektani megközelítés: az egyéni pszichopatológia vizsgálata • Gyermekkori tapasztalatok és fantáziák, szex (pl. Freud Leonárdóról készített pszicho-biográfiája) • intrapszichikus konfliktus + történelmi-politikai események (Freud és Bullitt pszicho-biográfiája Woodrow Wilsonról)

10. Pszicho-históriai paradigmák (folyt.) • A „nagy ember” paradigma • Az „én” (ego) és társadalom kapcsolatának eredeti freudi koncepcióját kitágítja: IDENTITÁS és TÖRTÉNETI IDENTITÁS • Erikson Luther- és Gandhi-elemzése

11. Pszicho-históriai paradigmák (folyt.) • A kollektív emberi tapasztalatok, s ezek SZIMBÓLIKUS és MEGFORMÁLT vagy INTÉZMÉNYESÜLT szintjeinek vizsgálata • Résztvevő megfigyelések: • a Mao Ce Tung-féle kínai nagy kulturális forradalmat „megtapasztalt” kínai és nyugati személyek kikérdezése az „agymosásról” • A hirosimai atomtámadást túlélők kikérdezése (Lifton, 1962)

12. DeMause pszicho-históriája • Egy jellemző idézet DeMaustól: „A történeti változások központi hajtóereje nem a technika, még csak nem is a gazdaság, hanem a személyiségben lezajló olyan ‘pszichogén’ változások, amelyek a szülők és a gyermekek egymást követő nemzedékeinek kölcsönhatása következtében mennek végbe.”

13. A gyermekkor története(deMause) • Infaticid korszak (az ókortól a IV. sz-ig): jellemzője a gyermekgyilkosság • „Megtagadó” korszak (IV.-XIII. sz.): a gyermeknek már van „lelke”, de ez inkább még a szülői projekció terméke, ettől való szabadulás a gyermek eltávolításával, elnyomják, vagy nem törődnek vele • Ambivalens korszak (XIV.-XV. sz.): a gyermek már beépülhet szülei emocionális életébe, de még nem lehet önálló, jelleme „formálhatósága” az alappedagógiai princípium. Ha ellenáll: „kiverik belőle”.

14. A gyermekkor története (folyt.) • Rögeszmés és repressziós korszak (XVIII. sz.): a gyermek már szülei közelében van, de egészen ellenőrzésük alatt tartják • Szocializációs korszak (XIX.-XX. sz.): nem a gyermek meghódítása és alárendelése, hanem akaratának edzése jellemzi; a szocializáció objektuma, semmint szubjektuma. • A segítségnyújtó korszak (XX. sz. közepétől): feltételezi, hogy a gyermek jobban tudja szüleinél, hogy mire van szüksége; nem „fegyelmeznek” a szülők, hanem segítenek („megértés”, „empátia”).

15. Történelmi szociálpszichológia • A társas-társadalmi jelenségeket nem statikus és szinkronikus, hanem DIAKRONIKUS megközelítésben, a cselekvések IDŐBELI szerveződésében figyeli • Nem pszichoanalitikus, inkább társadalomlélektani, tudásszociológiai, hermeneutikai interpretáció (Gergenék munkáiban) • a történeti megismerés pszichológiája (Hunyady György)

16. A történeti megismerés pszichológiája • A történész által alkalmazott köznapi emberismeret (a szociális megismerés „buktatói”) • Visszatekintő torzítás • Attribúciós hiba • Kategorizálás és reprezentáció • Az értékelés konzisztenciájából fakadó torzítás PSZICHOLOGIZMUS: a történelem egyéni és kollektív szereplői esetében (is) a pszichológiai tényezők túlértékelése

17. Historiametria • Az emberi viselkedésre vonatkozó nomotetikus hipotéziseket vizsgálja, történelmi személyekre vonatkozó adatok quantitatív elemzésével (Simonton) • Pl. a zenei tehetség halmozódása (Bach-családban) • Pl. a „politikai alkalmasság” bizonyos történeti-politikai korszakokban (Steward vizsgálatai az amerikai elnökökről és a britt miniszterelnökökről)

18. Történeti-politikai szimulációk • Laboratóriumi körülmények között „eljátszanak” történeti-politikai döntéshelyzeteket • Pl. Crow és Noel vizsgálatai: autoriter nacionalizmus mint személyiségjegy stb., ill. csoportdöntésekben mi történik – a szimuláció az 1862-es USA-Mexicó háború viszonyaiból

19. Mentalitástörténet • Az emberek hétköznapi érintkezési formái, kimondott és kimondatlan viselkedési normái a történelem hosszú időtartama vonatkozásában • Pl. Elias európai civilizáció-vizsgálatai: • A civilizált ember habitusa: a pszichikai önkontroll (étkezési szokásokban, tisztálkodásban) – a „kínosság-érzés” megemelkedett ingerküszöbe • az agresszió szabályozása: az állam szociogenezise

20. Az állam szociogenezise(Elias) • „Király-mechanizmus”: Pl. Franciaországban a királyi hatalom az újkor elejére a két legfőbb erőforrást (a hadsereget és az adókat) monopolizálta, • az AGRESSZIÓT KONTROLLÁLTA • a TÁRSADALMI ÉRVÉNYESÜLÉS lehetőségeit ezen keresztül szabályozta • UDVARI ETIKETT: önkontroll!

21. MellékletGYERMEKÁBRÁZOLÁSOK Mentalitástörténeti, történelmi szociálpszichológiai (képi) vázlat

22. Gyermek gyermekbútorral(és anyjával is?) • Az ókori Rómában vagyunk • Szeretetteljes anya-gyermek kapcsolat • távolságtartó

23. Mária a gyermek Jézussal • Bensőséges anya-gyermek kapcsolat • A „távolság” mintha eltűnt volna

24. A Szent Család • Bensőséges kapcsolat • Itt az is látható, hogy nemcsak az anya lehet fontos • József nyakában a kis Jézus

25. Tanító és gyermek • A 17. században vagyunk • Comenius Orvis Pictusaból illusztráció • A „fölényes” nevelői attitűd

26. Anya és gyermeke

27. Az „egybeolvadó” szeretet

28. HÁZI FELADAT • GYERMEKÁBRÁZOLÁSOK címmel • az előbbi „képi” vázlatból kiindulva néhány oldalas elemző áttekintést lehet (ne) írni a „gyermekábrázolások” mentalitástörténeti és/vagy történeti szociálpszichológiai és/ vagy pszicho-históriai sajátosságairól HATÁRIDŐ: május 10. (a 2. Zh megírásának időpontja)