1.45k likes | 1.76k Views
A mozgató szervrendszeri megbetegedések felosztása: - fejlődési rendellenességek - tumorok - gyulladás - trauma - arthrosis. FEJ Koponya konfigurációk : - a frontalis síkban keskeny - a frontalis síkban széles - cephalhaematoma externum - csontosodási zavarok, craniosynostosis.
E N D
A mozgató szervrendszeri megbetegedések felosztása: - fejlődési rendellenességek - tumorok - gyulladás - trauma - arthrosis
FEJ Koponya konfigurációk : - a frontalis síkban keskeny - a frontalis síkban széles - cephalhaematoma externum - csontosodási zavarok, craniosynostosis
A koponyacsontok és az arckoponya csontjainak csontosodása desmogen úton történik: az előzetesen kifejlődött kollagen szövetes telep közvetlenül csonttá épül át. A desmogen fejlődésű csonttelep a csontosodási magból sugárirányban terjed és csillagszerűen csipkézett szélűvé válik. A csipkézett szélek közelednek, majd fogazatuk egymásba illeszkedik. A továbbiakban a csontnövekedés primer angiogen csontosodással folytatódik.
A craniosynostosis a koponyacsontok közötti varratok idő előtti elcsontosodásából származó fejlődési rendellenesség.
A fej helyzete és mozgása az emberi test térbeli helyzetének alapja. A humán testtartás és mozgás egyik fő sajátossága a fej flexibilis és egyensúlyozott kontrollja a vertikálisan elhelyezkedő gerinc tetején. A fejkontroll alakulása a törzs térbeli helyzetének kialakulásával, valamint a gerinc stabilitásával is összefügg.
Érett újszülöttnél hason fekvő helyzetben a tarkóizom-összehúzódás 1-2 másodpercre felfelé viszi a fejet, de ez még nem spontán fejemelés. Az első 2 hétben hangingerre a fejét oldalra fordítja, ez később kialszik. Normálisan hason fekve a fej emelése a 3. héttől észlelhető, ami rendszerint törzs- és végtagmozgásokkal társul.
Hypotonia? Az axialis izmok működési elégtelensége, csökkent tónusa esetén a fej hátrafüggésben marad, a törzs lordosisban hajlik hátra.
MELLKASDEFORMITÁSOK Aetiológia: genetikai meghatározottság (mesenchymalis csíratelep) Domináns vagy recessiv öröklésmenet Kóroktanilag a deformitás létrejöttében a bordák túlnövekedése a döntő tényező.
Kísérő deformitások: Marphan sy., vitiumok, scoliosis (utóbbi elkülönítendő a scoliosis, illetve a gerinc torsioja okozta következményes mellkasdeformitástól! )
Formái: Impressziós deformitások Pectusexcavatum - centralis szimmetrikus - aszimmetrikuks - centralis szimmetrikus + laposhát – szindróma - aszimmetrikus + laposhát – szindróma B. Protrusios típusú - Pectuscarinatum (manubrio-gladiolaris típus) - Pectusarcuatum (chondro-manubrialis típus) C. Pectusdeformatum ( hosszanti, egy- vagy kétoldali)
Torna, úszás? Légzés: - ízületi és csontos mechanizmus - légző izmok - légzési segédizmok
A légzési segédizmok: rögzített karok mellett a bordákon eredő thoracohumeralis izmok; M.pectoralis maior et minor, M.serratus anterior, M.latissimus dorsi. Mm. Scaleni, M.sternocleidomastoideus
A konzervatív kezelésre elvben 4 szempont alapján lehet szükség: 1. ha kilátás van regresszióra 2. preoperatívan 3. Postoperatív kezelésként, tartásjavító torna 4. Műtéti kontraindikáció esetén
A vállak előreesése, kísérő gerinc-deformitás, az elülső mellkasfal paradox mozgása progresszióra enged következtetni. • Gyógytorna: • légzőtorna • tartásjavító-izomerősítő torna
A légzőtorna akkor eredményes, ha megtanítja és begyakoroltatja a légzés mellkasi és hasi komponensének külön-külön történő tudatos alkalmazását. Úszás – segíti a helyes és gazdaságos légzéstechnika elsajátítását.
Műtéti indikáció: - torzító deformitás - 30% alatti pectus-index - Cardialis problémák - Légzésfunkció károsodása
„Pectus- index”: a legkisebb belső sternovertebralis távolság (az impresszió punctum maximumán mérve) osztva a mellkasi harántátmérővel (a jobb és a bal mellkasfal belső oldalai közti távolság, a rekesz-sinusoknak megfelelő magasságban mérve) X 100 Normális az index 35% felett, 30-35% közötti érték enyhe térszűkületre utal. A protrusios deformitások indexei 45-60% között váltakoznak.
Csípő- és térdízületi problémák csecsemő- és gyermekkorban
A csípőízület az alsó végtagi kinetikus lánc legproximalisabb tagja.Mechanikai szempontból a csípőízület a legegyszerűbb ízület – gömbízület, ahol az ízfejet a combfej, az ízvápát pedig az acetabulum alkotja.A vápa bemenetének síkja előre-oldalra-lefelé tekint, a sagittalis síkkal 30-35 fokos, a horizontalis síkkal 45-50 fokos szöget zár be.A vápa szélén lévő körkörös rostos porc a fejet annak equatorán túl fogja be, ezzel a vápa tovább mélyül, így a csípőízület valójában dióízület.
Álló helyzetben a testsúly terhelése a két csípőízületre egyenlően oszlik meg. Normális anatómiai viszonyok között a nyomóerő a fej középpontján halad át, és a fej felületére merőleges. A járás során azonban az álló fázisban csak az alátámasztó alsó végtag viseli a test, illetve a törzs súlyát.Pauwels írta le, hogy ilyenkor a test súlya a csípőízülettől medialisan hat. A testsúly erőkarja kb. 3x akkora, mint a teherkar, vagyis az izomerő karja.
Következésképpen a medence vízszintes egyensúlyának megtartásához kb. a testsúly háromszorosának megfelelő izomerő szükséges. Ebből a combfejre ható eredő erő a ható erők vektoriális összege, vagyis a testsúly négyszerese.
A magzati fejlődés során a csípőízület a 10. embrionális hétig kialakul.
A vápát alkotó csontok csontmagjai az úgynevezett Y porc formájában születéskor már láthatóak, de a vápa alakja az intrauterin élettől 15-18 éves korig változó.A foetalis élet első kétharmadában félgömb alakú, majd mélysége fokozatosan csökken, és születéskor a magassági átmérő a szélességi átmérőnek csupán kétötöde. Születés után ismét mélyül. A teljesen kifejlődött vápa 170-175 fokos gömbszeletnek felel meg.
A csípőízület fejlődése során változik a collo-diaphysealis szög és a combnyak antetorsiója is.A collo-diaphysealis szög a combnyaknak a frontalis síkban a femur hossztengelyével, míg az anteversio a combnyaknak a horizontális síkban a femurcondylusokkal bezárt szöge.
A collo-diaphysealis szög a 9. intrauterin hónapban 120 fok körüli, de születés után fokozatosan valgisalódik. 1 éves korban 150 fok, 9 évesen 140 fok körüli, és csak serdülőkorban éri el a felnőttkori – 125-130 fokos – normálértéket.
Az antetorsio a 3. magzati hónapban még 0 fok, születéskor már 25-40 fok közötti. Innen fokozatosan csökken, 9-12 éves kor körül alakul ki a felnőttre jellemző 15 fok körüli érték.
Az első ízületi probléma, mellyel már csecsemőkorban ortopéd szakvizsgálatra kerül a csecsemő, az a csípő fejlettségének megítélése, vagyis a „csípőszűrés”.A normális csípő esetén a Lorenz abductio 90 fok, az ízület stabil, ultrahanggal I/a.