A ló és az ember

1. A ló és az ember

6. A lovaglás hatásai Kognitív fejlesztés • ismereteket ad • jártasságokat, készségeket alakít ki • képességeket fejleszt Pedagógiai-gyógypedagógiai- pszichológiai szempontból • figyelem, gondolkodás fejlődése • élmény és tapasztalati kör bővülése • önbizalom, függetlenség, önkifejezés, életöröm megjelenése • motiváció fejlődése • emocionális fejlődés Szociális szempontból • kapcsolatfelvétel és fenntartás képességének fejlődése • kapcsolat lóval • kapcsolat a lovaglást vezető szakemberrel • kapcsolat a társakkal • érzelmi, akarati funkciók fejlődése • kommunikációs és interakciós képességek javulása • szabadidő, sport

7. Első meggyőződések szerint, Közép-Ázsiai síkságokról származnak a lovak • Később kiderült, hogy ez nem biztos, mert Európában (pl. Franciaországban) és Amerikában is rátaláltak őskori lovak maradványaira • A legősibb „ló” a Phenacodus; róka nagyságú, öt ujjú, újjai végén apró patácskákkal rendelkezett

8. 52 millió éve: Hyracotherium vagy Eohippus - Amerikában jelent meg - 25-45cm marmagasságú - rövid nyak és pofa, ruganyos és hajlékony hátgerinc - 44 fog - levelekkel, gyümölcsökkel táplálkozott - kis méretű agy - nem voltak összeforrva a lábcsontjai, ez a rugalmasságot és mozgékonyságot biztosította - mellső lábakon öt ujj, pataszerűen végződtek; hátsó lábain 3 ujj végződött patában, az első és ötödik nem érték a talajt

9. 50 millió éve: Orohippus - neve hegyi lovat jelent - nem valódi ló - hosszú pofa, karcsú mellső lábak, hosszú hátsó lábakvalószínűleg jó ugró - mellső lábakon négy, hátsókon három ujj - más a fogazata, mint a Hyracotheriumé

10. 47 millió éve: Epihippus - folytatódik a fogazat fejlődése • Oligocén elején: Mesohippus - mind négy lábon, három ujj; az első és ötödik elcsökevényesedik - hosszú, karcsú lábak - marmagasság: 61cm - hosszabb pofa, nyak - nagyobb agy

11. 36 millió éve: Miohippus - „kisebb ló” - jóval nagyobb, mint ősei - fontos a szerepe a lovak evolúciójának történetében - több faj alakul ki belőle • Kalobatippus - erdőlakó csoporthoz tartozik - USA nyugati részén élt

12. Parahippus: - ősei a Miohippusok - Észak-Amerikából származik; póniló méretű lóféle - nyújtott koponya - pofája hasonlított a mai lovakéra - harmadik ujja nagyobb és erősebb volt, ez hordozta testsúlya nagy részét

13. Hipparion: - ezekből fejlődtek ki a későbbi lófélék - az állat mérete egy kisebb póniéval egyezett meg - karcsú, antilopszerű állatok - vékony lábukon három ujj helyezkedett el, patában végződött - az európaiak kisebbek voltak az észak-amerikaiaknál

14. 12 millió éve: Pilohippus - már nagyon hasonlított az Equusra - pata mögött, két csökevényes, szélső ujj - hosszú, vékony lábak - erősen hajlott fogak • 13-5 millió éve: Dinohippus - három ujjú volt - Equus legközelebbi rokona

15. Plesippus: - kb. 425 kg súlyú volt - vizsgálatok szerint a legősibb Equus • 2 millió éve: Equus - „a Ló” - Észak-Amerikában fejlődött ki

16. A ló meghatározása Equus caballus=háziló;háziasított,növényevő faj Emlősök osztálya Páratlanujjú patások rendje Lófélék családja Rokonai:vadló(equus ferus),zebra,szamár

19. Eohippus Nyúlnagyságú, kicsi, fűevő állat Élőhelye: erdők Végtagjai 5 ujjban végződtek

20. Mesohippus 40 millió év múlva Magassága: 50 cm 3 ujj, karmok nélkül

21. Meryhippus 30 millió évvel ezelőtt élt Magassága: 1m Élőhely: sztyepp Végtagjai patában végződnek

22. Pliohippus 11 millió évvel ezelőtt élt A mai ló közvetlen őse.

26. Vadlónak nevezzük a háziasított ló vadon élő rokonait és őseit. Ebből az ősből alakult ki a ma ismert két alfaj, a sztyeppén élő fűevő 124-145 cm marmagasságú Przewalski-ló illetve ennek válfaja a tarpán. Przewalski-ló ma már főleg állatkertekben található de közös összefogással Mongólián kívül csupán hazánkban él vadon, Hortobágyon egy részük elkerített területen szabadon legelészhet, elzárva minden emberi beavatkozástól. A tarpán az eurázsai vadló, melynek utolsó egyede 1875-ben Moszkvában pusztult el.

27. Przewalski-ló(Tarpán) Marmagassága: 124-145 cm Súlya:350 kg Színei:bézs,pej,sötétbarna;az alhas és az orr fakóbb;a farok és a paták környéke sötét színű.A szőrzet színe az évszaktól függően változik. Nyugat –Mongóliában és Észak-Kínában élt. Napjainkban több mint 1500 példány él belőlük világszerte,de több mint fele az európai állatkertekben. A tarpán az eurázsiai vadló, melynek utolsó egyede 1875-ben Moszkvában pusztult el.

28. Przewalski lovak Tarpán

29. A ló háziasítása valószínűleg i. e. a 4. évezredben játszódott le. A mai Mongólia területén élő emberek háziasították először a lovat: rénszarvasok pótlására fogták be a vadlovakat, hátaslónak és igavonónak használták. A lovak tették lehetővé számukra, hogy nagyméretű és állandó településeket hozzanak létre, néha több száz otthonnal. A lovak kiválóan alkalmazkodtak a hideg telekhez.

30. A történelem során az ember és ló kapcsolata meghatározó szerepet játszott, így nem meglepő, hogy már az Őskorból fennmaradt barlangrajzokon is megjelenik a négy lábú, akkor még zsákmánynak, élelemforrásnak tekintett állat.

31. A Niaux-barlang ,,szakállas lova”

32. Lascaux-barlang monumentálisnak számító képfríze

33. A Pech Merle-barlang pettyes lovai

34. Az első emberek még húsáért, bőréért vadásztak a lóra, ugyanolyan vadászható állatnak tekintették, mint minden más ehető húsú vadat. A még élve fogságba esett állatokat megpróbálhatta az ősember valahol a barlang körül elhelyezni, így maradt tartaléka és nem kellett ismét vadásznia. A vemhes kanca esetében az ott született csikót is a jövőbeli tartaléknak tekinthette, ezáltal a csikó az emberhez hozzászokva nőtt fel.

35. Kr.e. 3200 körül jelent meg a Közel-Keleten a ló. Hosszú időn át csak mint igavonó állatot használták. Későbbi az ókori kelet nagy találmánya a harci kocsi. A lovaglásról alig van tudomásunk a Kr.e. első évezred előttről. Asszíriában mindenesetre a Kr.e. IX. század elején már volt lovas futárszolgálat. Mert, hogy a görög történelemben fontos szerepet kapott a ló, az kétségtelen.

36. Jelen voltak a lovak a politikában, a sportban, a gazdaságban, a mítoszokban, a vallásban, de még az istenek világában is. Hogy milyen mértékben és hogyan voltak jelen a hellének mindennapjaiban, az sokkal kevésbé ismeretes, de úgy tűnik, hogy a ló a klasszikus ókorban sem vált a közlekedés mindennapi eszközévé, hanem megmaradt különlegesnek, a közgörög számára elérhetetlennek.

37. Homérosz világában a ló komoly érték. Stratégiai fontosságát az adja, hogy gyorsan szállíthatja a hőst, a vezért a csatába, illetve a csata különböző pontjaira. Nem esik szó azonban lovasságról, de még arról sem, hogy harci kocsiról küzdöttek volna. Épp ellenkezőleg. A rohanvást csatába szállított hős leszáll és gyalogosan küzd, de azért a kocsin álló vagy épp a kocsihajtó sem lehet biztos az életben maradásban.

38. A halandók harcai mellett olvasunk Homérosnál az istenek lovairól, kocsijáról is. Némely lovak egyenesen isteni származásúak voltak, többnyire Poseidón gyermekei. Ilyen a szárnyas Pégasos, ami a Medusa levágott fejének helyéből szökkent ki.

39. Már Homérosnál is olvasunk kocsiversenyről a Patroklos emlékére rendezett játékokon (Ilias XXIII. ének). Az olympiai játékokon is számos lovas versenyszám szerepelt. Legkorábban a négyesfogatok versenyét vezették be, Kr.e. 680 körül, később bekerült a programba a kettesfogatok versenye, a versenylovaglás (kelés), a kettes és négyes csikófogatok versenye, rövid időre a kettes öszvérfogatok versenye és a kanca lovaglás, s végül, Kr.e. 256-ban a csikólovaglás.

40. A ló az előkelőség jele volt. Ezt igazolják a Kr.e. IX-VIII. század gazdag lovas sírjai. A Kr.e. VI. század elejétől a Solón nevéhez kapcsolt timokratikus rendszer második legelőkelőbb csoportját alkották a lovagok (hippeis), akik egy része valóban lovas katonaként is szolgált.

41. A lónevelés, lótartás, lovas katonáskodás öröklődött a családban, s bizonyos társadalmi rangot is jelentett, arisztokratikus jelleget kölcsönzött a családnak. Ezzel magyarázható az is, hogy igen divatosak voltak a „lovas" nevek (pl. Xanthippos, Periklés apja).

42. A ló és a felszerelés kiállításához az állam kölcsönt nyújtott, de a lónak és a felszerelésnek is több ellenőrzésen, értékbecslésen kellett átmennie, csakúgy, mint a lovasnak. A technikai részletek leírása nélkül annyi, hogy volt zabla és a lószerszám többi része is rendelkezésre állt, de nem volt a mai értelemben vett nyereg, a lovat szőrén ülték meg, vagy csak egy pokróc volt rajta, nem volt igazi patkó sem, de ami a legtöbbet elárul a lovaglás nehézségéről, különösen azoknak, akik próbáltak már kengyel nélkül ügetni vagy vágtázni, az az, hogy az ókorban nem ismerték a kengyelt. És mégis lovas ütközeteket vívtak és versenyeket futottak. E mai szemmel „hiányosnak" ítélhető felszerelés az egyik oka annak , hogy a lovaglás tudománnyá, technévé vált.

43. A ló igazi elterjedését az emberiség legnagyobb találmányának, a keréknek feltalálása tette lehetővé. Megszűnt az ember röghözkötöttsége, a történelem üteme felgyorsult. Négylábú társunk az élet szinte valamennyi részén fontos szerephez jutott, többek között a hadászatban. 

44. A ló békés felhasználásának korszaka kb Kr.e. 2000 táján ért véget, ekkor jelentek meg a Közel-Keleten az első harci szekerek. Ezek hamarosan a legfontosabb fegyvernemmé váltak. (asszírok, perzsák, egyiptomiak, kínaiak, később görögök, rómaiak)Kikkuli-irat: a legrégebbi, lovakkal foglalkozó könyv

45. Az ókor híres sportja a kocsiverseny volt, mely az olimpiai játékokon is nagy népszerűségnek örvendett. A fogat négy egymás mellett álló lóból állt (quadriga), akiket a hajtó egy kétkerekű henger alakú kocsiból állva hajtott.

46. A hadászat mellett a ló az ókori mitológia, majd később szinte valamennyi művészeti ág kedvenc motívuma. A lovak kiképzésének gyökerei szintén az ókorba nyúlnak vissza.

47. A régi egyiptomiak állatkultusza - lovak Az új birodalom fáraói között nem egy lókedvelő és kocsi hajtó akadt. IV. Amenhotep-nek, az eretnek vallásújítónak messze földön híres istállói voltak, s amikor új székhelyét Amarnában felépíttette, naponta négyszer fogatott be aranyos diadalkocsijába, hogy egyedül ellenőrizze az új város építési munkálatait. Tutanhamon-nak sírjában találták meg kétkerekű díszkocsijainak és pazar díszítésű lószerszámainak maradványait. Tutanhamon vadászaton a kocsiján.

48. A világverő Ramszesz is diadalkocsiján gázolt keresztül Előázsia népein. Pentaur, a kadesi csata költője még a fáraó híres lovainak neveit is megörökítette és tőle tudjuk, hogy a tollbokrétás királyi paripákat „Théba győzelmének” és a „megelégedett Nurá”-nak nevezték. II. Ramszesz, az egyiptomi fáraó

49. A ló az ókori görögöknél A görög történelemben fontos szerepet kapott a ló. A híres lovak és lovasok hosszú sorából csak néhányat emelhetünk ki, de a ló jelentőségét bemutatandó elegendő arra gondolnunk, hogy a homéroszi eposzokban hogyan vágtatnak csatába harci kocsijukon a hősök, hogy a pánhellén sportjátékokon hány lovasverseny szerepelt, vagy éppen, hogy hány jeles ókori férfi kapott „lovas" nevet, mint Hippokratész, Hippias, vagy Philippos (görög hippos (=ló)). Jelen voltak a lovak a politikában, a sportban, a gazdaságban, a mítoszokban, a vallásban, de még az istenek világában is.

50. Poszeidón lovai Ókori görög kocsiverseny