A 19. századi líra átalakulása

1. A 19. századi líra átalakulása

2. A 19. század szellemi életét alakító filozófiák 1. Pozitivizmus (Auguste Comte): Hisz a természettudományokban, különösen a biológiában, melynek tételeit alkalmazza a társadalomra is. Az ember természeti lény, a környezet és az öröklés határozza meg. Hasonlóságot lát a darwini evolúció-elmélet és a szabadversenyes kapitalizmus között.→szociológia, pszichológia

3. A pozitivizmus által megalapozott irányzatok • Realizmus (próza) • Naturalizmus (próza) • Impresszionizmus (líra)

4. 2. Az életfilozófiák: Schopenhauer: A világ mint akarat és képzet (A cél: lemondani a küzdelemről és szemlélődő magatartást felvenni.) Kierkegaard: Kétféle emberi létezés van: a közönséges és az önmegvalósító. Nietzsche: Imígyen szóla Zarathustra („Isten meghalt”. Az „Übermensch”, azaz a felsőbbrendű ember képes felülemelkedni a jó és rossz fogalmán. Bergson: Az élővilágban a teremtő fejlődés elve érvényesül, különleges képessége az életlendület. Megkülönbözteti a szubjektív (belső) és objektív időt.

5. Az életfilozófiák által megalapozott irányzatok • Szimbolizmus (líra) • Szecesszió (líra)

6. A 19. századi lírikusok viszonya a valósághoz • Gyűlölik korukat. • Pesszimizmussal szemlélik a valóságot. • Nem hisznek a természettudományos módszerekben. • A valóság érzékszerveinkkel nem megfogható. • A művészetnek nincs társadalmi szerepe. • Az írók elszigetelt, magányos különcök, olykor züllött bohémek. • Egyetlen érték az időtlen művészet. • A művész eltávolodik a közönségtől.

7. L’art pour l’art • Francia szó, melynek jelentése „művészet a művészetért”. A l’art pour l’art olyan 19. századi esztétikai felfogás, amely a művészet öncélúságát vallja és tagadja annak társadalmi szerepét.

8. Új témákA lírai kifejezésmód • A belső, lelki táj megjelenítése • Érzelmek, hangulatok megragadása • Életérzések ábrázolása • A lírai kifejezésmódot titokzatos, sejtelmes, jelképes nyelv jellemzi.

9. A 19. század végi stílusirányzatok NINCS EGYSÉGES KORSTÍLUS! • Az építészetben: historizmus, neoirányzatok • A festészetben: akadémizmus, és vele szemben az impresszionizmus (Monet, Manet, Szinyei Merse Pál) • Az iparművészetben: szecesszió • Az irodalomban: impresszionizmus, szecesszió, szimbolizmus, „l’art pour l’art”

10. A stílusirányzatok legjellemzőbb jegyei • Impresszionizmus: A futó benyomásokat (=„impresszió”), lírai hangulatokat megragadó irányzat (nominális stílus, szinesztézia, erős zeneiség). Paul Verlaine: Költészettan c. ars poeticája, Rimbaud: A magánhangzók szonettje • Szecesszió (Jugendstil, art nouveau): A szó eredeti jelentése „kivonulás” az akadémikus művészettel szemben álló csoportok megalakulását jelenti. Az irodalomban szecessziós jegy a dekorativitás, a világvégi hangulat, kedvelt téma a betegség, halál és erotika. Felfogása szerint minden ember titok, külön világ.

11. Szimbolizmus: Szervező elve a szimbólum. Célja a megsejtett, kifejezetlen jelentéstartalom látomásszerű képsorral való kifejezése. A kép vagy képsor többértelmű, olykor homályos. Jellemző formai eszközei az alliteráció és az asszonánc. (Charles Baudelaire: A romlás virágai c. kötete, Paul Verlaine: Költészettan c. ars poeticája, Rimbaud: A magánhangzók szonettje és A részeg hajó c. verse, Mallarmé és Rilke versei)