Gondolatok a vallásos élet a kollégiumban – téma megbeszéléséhez

1. Gondolatok a vallásos élet a kollégiumban – téma megbeszéléséhez KPSZTI 2012. november 30.

2. Gyermekeink a mai társadalom értékeit és problémáit hozzák magukkal a kollégiumba. A hozzánk érkezők nem mentesek a családi élet válságától, a különböző függőségekkel való találkozástól, hiszen családjuk és közelebbi és távolabbi környezetük hemzseg ezektől. Mi feladatunknak tartjuk, hogy megvédjük őket, valamint azt, hogy olyan tartást adjunk nekik, amivel életük útját biztonságban és boldogságban járhatják végig. Ezen az úton az egyik fontos feladatunk a fiatalok vallásos nevelése. DE HOGYAN TUDJUK MINDEZT MEGVALÓSÍTANI? Erről szeretnénk ma együtt gondolkozni, és választ keresni, arra, hogy ki-ki a maga „hazájában” (azaz kollégiumában) hogy tudja ezt megvalósítani.

3. Ha megnézzük kollégiumainkat a legkülönfélébb gyerekekkel van dolgunk: • Van, olyan intézményünk, ahol nagyon jó családból származó gyerekek nevelését bízzák ránk, • Van, ahol a vallásos élet szinte idegen a legtöbb gyerektől, mivel frissen átvett kollégiumról van szó. • Van olyan kollégium, ahol a legváltozatosabb előképzettségű, neveltetésű gyerekkel kell dolgoznunk. • Az azonban mindenképpen igaz, – akárcsak az egyéb ismeretek tekintetében – a vallás tekintetében is igaz, hogy minden gyerek más, és mindenkihez újra és újra meg kell találnunk az utat.

4. Erre a nem kis feladatra hívunk meg most mindenkit, • Hogy gondolkozzunk együtt, mi is a feladatunk nekünk, nevelőknek. • Rossz hír, hogy nincs kész megoldás, • Jó hír viszont, hogy együtt többre jutunk, mint egyedül • Erre a felfedező útra indulunk most, és reményeink szerint mindenki gazdagabban megy el, mint ahogy jött, hiszen, ha megosztjuk tapasztalatainkat, kérdéseinket, és esetleges kételyeinket, rájöhetünk arra, hogy mások is ugyanazokkal a gondokkal küzdenek mint mi, és egymás tapasztalatából tanulva, újult erővel vághatunk neki a hétköznapok sorának.

5. Az Iskolanővérek Szabálya a nevelésről az alábbiakat mondja: „Mindennel nevelünk, amik vagyunk, és amit teszünk.” Ha ezen elgondolkozunk, kemény dolgokra jövünk rá: többek között arra, hogy a gyerekek a példából tanulnak – mellesleg a felnőttek is - Ha életünk példa, akkor ők is magukba szívják , és magukévá teszik a vallásos élet legfontosabb elemeit, és életük szerves részévé válik, akkor is, ha egy szót sem mondunk nekik vallásról.

6. Ahogy Terézia anya tanácsolja egyik levelében: „Többet kell beszélgetnünk Istennel a gyermekekről, mint a gyermekeknek Istenről.” Hiszen a példa ereje mindig nagyobb mint a szóé.

7. Szimbólum-rajzolás: Az alábbi két megközelítés közül mindenki választhat kedve szerint. Először csendes munkában ki-ki a magáét alkotja meg, Majd a csoport tagjai megosztják egymás között eredményeiket, Végül, minden csoport megállapodik egy szimbólumban, és azt megosztjuk a nagy közösséggel is. 1.) Mi jut eszembe, ha azt hallom, hogy KOLLÉGIUM, vagy NEVELÉS? 2.)Hogy (milyen kép) jelenik meg előttem, ha önmagamra, mint nevelőre gondolok?

9. Nézzük, mivel találkozhatnak gyerekeink!

10. …a sort valószínűleg még tudnánk folytatni mindannyian. De ez is elég ahhoz, hogy lássuk, mennyire sebezhetők és sebzettek diákjaink. Azonban nem csupán veszélyeztető tényezők vannak, hanem védőtényezők is övezik őket.

11. Védőtényezők

12. A továbbiakban a vallásosságot, mint védőtényezőt vizsgáljuk meg: • A hit és a vallásosság önmagában nem véd meg a különböző nehézségekkel szemben. • Nagy különbség van a „ kapott” és „megtalált” vallásosság között. • Csak az érett vallásosság működik védőtényezőként • A diszfunkcionális vallásosság rizikófaktor.

13. Az érett vallásosság jellemzői: • Nem tekintélyelven, félelemből, kényszerből átvett • Szabad választás, megtalálás • Sajáttá, bensővé válik • Meghatározó személyiségszervező tényezővé érik • Állandó, de nyitott • Az elfogadó és megbocsájtó Isten képe • Szereteten alapuló • Erőltetni, megkövetelni nem lehet.

14. A diszfunkcionális vallásosság jellemzői • Tekintélyelven, kényszerből átvett • Nincs megtalálás, választás • Nem válik sajáttá, bensővé • Félelmen és tiltásokon alapuló • Elvárt • A büntető, haragvó Isten képe • Önmaga bűnössége, elfogadhatatlansága • Intoleráns más csoportokkal szemben • Bűntudat, szégyen, elfojtások hangsúlya • Merev, zárt, fejlődésellenes.

15. A szülők és a pedagógusok attitűdje és a gyermeki személyiségfejlődés Optimális felnőtti attitűd: • Jelenlét, figyelem, érdeklődés • Biztonság • Elfogadás • Kontaktus folyamatossága • A gyermek jelzéseire való érzékenység • A gyermek fejlődési szükségleteinek kielégítése • Koherens érték-, szabály- és elvárás-rendszer • Hiteles mintaadás, modellnyújtás

16. Mindez nagyon szép és igaz. De mit jelent mindez a mindennapokban? Engedjék meg, hogy Vekerdy Tamás gondolatait olvassam fel. Igaz, hogy ez főleg a szülőkről szól, de nagyon sok olyan gondolat van benne, amit nekünk, nevelőknek is jó tudnunk, illetve jó lenne alkalmaznunk a mindennapokban:

17. A most következő kiscsoportos munkához három kérdést adunk segítségnek: 1.) Keress egy olyan helyzetet, amikor pozitív hozzáállásoddal, illetve megelőlegezett bizalmaddal többet értél el, mint szigorúsággal, vagy büntetéssel. 2.) Milyen örömeid és nehézségeid vannak a (vallásos) nevelés terén? 3.) Milyen segítséget kapsz, illetve milyen segítségre lenne szükséged a problémáid megoldásához?