Isten kegyelméből újra együtt vagyunk, Örömöt, hálaszót együtt visszhangozzunk!

1. Isten kegyelméből újra együtt vagyunk, Örömöt, hálaszót együtt visszhangozzunk! Advent vége felé, karácsonyra várva, Szívünk ajtaja is legyen nyítva- tárva!

2. 327. Ó, jöjjetek, hívek, ma lelki nagy örömmel XVII. századi himnuszdallam 1. Ó, jöjjetek, hívek, ma lelki nagy örömmel, A jászolhoz Betlehembe jöjjetek el! Megszületett az angyalok királya: 2. Az életnek szent Ura, dicsőség Királya Itt fekszik a jászol mélyén nagy szegényen. Nagy dicsőséges, szent és örök Isten! 3. Ti angyali lelkek, ma zengjetek az Úrnak És vigadva örvendjetek, buzgó hívek! A magas mennyben dicsőség Istennek! 4. Úr Jézus, ki ez napon érettünk születtél, Csak tégedet illet szívünk tisztelete! Isteni Gyermek, testet öltött Ige! Az ”Adeste fideles” latin himnuszból. F.: Csomasz Tóth Kálmán és Victor János } Ó, jöjjetek, imádjuk, Ó, jöjjetek, imádjuk, Ó, jöjjetek, imádjuk az Úr Krisztust!

4. Karácsonyi gyermekének

5. Úr Jézus, szent örömmel Vigan dicsérhetünk, A nap, melyen születtél, Oly drága lett nekünk! E rossz világra jöttél, Hol jászolod fogad, Ha nem jössz, mi elvesznénk, Te égi áldozat. Ó, hogy szeretsz Te minket, Mióta csak vagyunk, Bár néked számtalanszor Csak bűnt és bút adunk! Ó, adj karácsonyeste Ma új szívet nekünk, És téged hűn szeretve, Hálásan élhetünk. A legnagyobb ajándék Te lettél Uram. Ó , hadd legyek tenéked Ajándék én magam! A legnagyobb boldogság Így lesz enyém, s legyen Sok emberé a földön Karácsony ünnepén!

6. Úr Jézus, szent örömmel Vigan dicsérhetünk, A nap, melyen születtél, Oly drága lett nekünk! E rossz világra jöttél, Hol jászolod fogad, Ha nem jössz, mi elvesznénk, Te égi áldozat. Ó, hogy szeretsz Te minket, Mióta csak vagyunk, Bár néked számtalanszor Csak bűnt és bút adunk! Ó, adj karácsonyeste Ma új szívet nekünk, És téged hűn szeretve, Hálásan élhetünk. A legnagyobb ajándék Te lettél Uram. Ó , hadd legyek tenéked Ajándék én magam! A legnagyobb boldogság Így lesz enyém, s legyen Sok emberé a földön Karácsony ünnepén!

7. Úr Jézus, szent örömmel Vigan dicsérhetünk, A nap, melyen születtél, Oly drága lett nekünk! E rossz világra jöttél, Hol jászolod fogad, Ha nem jössz, mi elvesznénk, Te égi áldozat. Ó, hogy szeretsz Te minket, Mióta csak vagyunk, Bár néked számtalanszor Csak bűnt és bút adunk! Ó, adj karácsonyeste Ma új szívet nekünk, És téged hűn szeretve, Hálásan élhetünk. A legnagyobb ajándék Te lettél Uram. Ó , hadd legyek tenéked Ajándék én magam! A legnagyobb boldogság Így lesz enyém, s legyen Sok emberé a földön Karácsony ünnepén!

8. Mikor leghidegebb, legzordabb az idő, Fagyos szelek járnak, alszik a rózsatő, Akkor adta Isten a legszebb ünnepet: Száraz, téli ágon tavaszi rügyszemet. Mikor kicsi utat jár a nap az égen, Hosszabb lesz az éjjel, nincs fény a sötétben, A bűnös embernek mentőkezet nyújtott: Bethlehemben Isten szép csillagot gyújtott. Mikor fecske, gólya fészkét elhagyja, Csak a varjú károg, múlt nyarát siratja, Isten szeretete bélelt meleg fészket: Hontalan árvának édes menedéket. Egyedül maradtál? Vagy hited kiszáradt? A világ kiüzte szívedből a vágyat? Imánuel! Velünk Isten nagy kegyelme: Gyere, kézen fogva menjünk Bethlehembe!

9. Mikor leghidegebb, legzordabb az idő, Fagyos szelek járnak, alszik a rózsatő, Akkor adta Isten a legszebb ünnepet: Száraz, téli ágon tavaszi rügyszemet. Mikor kicsi utat jár a nap az égen, Hosszabb lesz az éjjel, nincs fény a sötétben, A bűnös embernek mentőkezet nyújtott: Bethlehemben Isten szép csillagot gyújtott. Mikor fecske, gólya fészkét elhagyja, Csak a varjú károg, múlt nyarát siratja, Isten szeretete bélelt meleg fészket: Hontalan árvának édes menedéket. Egyedül maradtál? Vagy hited kiszáradt? A világ kiüzte szívedből a vágyat? Imánuel! Velünk Isten nagy kegyelme: Gyere, kézen fogva menjünk Bethlehembe!

10. Mikor leghidegebb, legzordabb az idő, Fagyos szelek járnak, alszik a rózsatő, Akkor adta Isten a legszebb ünnepet: Száraz, téli ágon tavaszi rügyszemet. Mikor kicsi utat jár a nap az égen, Hosszabb lesz az éjjel, nincs fény a sötétben, A bűnös embernek mentőkezet nyújtott: Bethlehemben Isten szép csillagot gyújtott. Mikor fecske, gólya fészkét elhagyja, Csak a varjú károg, múlt nyarát siratja, Isten szeretete bélelt meleg fészket: Hontalan árvának édes menedéket. Egyedül maradtál? Vagy hited kiszáradt? A világ kiüzte szívedből a vágyat? Imánuel! Velünk Isten nagy kegyelme: Gyere, kézen fogva menjünk Bethlehembe!