1 / 147

A gerinc és leggyakoribb betegségei gyermekkorban

A gerinc és leggyakoribb betegségei gyermekkorban Gyermekkorban a gerinc megbetegedései a leggyakoribb mozgásszervi eltérések.

larya
Download Presentation

A gerinc és leggyakoribb betegségei gyermekkorban

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript


  1. A gerinc és leggyakoribb betegségei gyermekkorban Gyermekkorban a gerinc megbetegedései a leggyakoribb mozgásszervi eltérések.

  2. Az emberi test jellegzetes szerkezeti sajátossága a kétoldali részarányosság, azaz a bilateralis szimmetria. Ez azt jelenti, hogy a test közepén áthaladó nyílirányú sík ( median sagittalis sík ) a testet két, egymásnak tükörképét képező egyforma részre osztja.

  3. A gerinc a frontalis sík és a középső nyílirányú sík metszésvonalában van. Normálisan a gerinc a frontalis síkban egyenes. A sagittalis síkbanviszont az álló gerincen normálisan váltakozó irányú görbületek jelennek meg: a nyaki lordosis, a háti kyphosis és az ágyéki lordosis. Ezek az élettani görbületek, melyek jelenléte szükséges, és meghatározott mértéken belül fiziológiás.

  4. Ezek az egyedfejlődés folyamán fokozatosan változva, a csecsemőkortól kezdve teljes mértékben a nemi érés utáni időszakig alakulnak ki. Idős korban a gerinc hosszának ¼ részét kitöltő porckorongok dehidratáltsága következtében a görbületek fokozódnak.

  5. A fiziológiás görbületek jelentősége mechanikai szempontból a nagyobb teherbírás, statikai szempontból az egyensúly biztosítása. A gerinc nem egy tömbből álló oszlop, hanem 24 csigolyából, porckorongokból, ízületekből álló funkcionális egység, kinetikus lánc.

  6. C3 -tól L4-ig a gerinc elemi strukturális felépítése három pillérrel modellezhető, ahol az elülső pillér a csigolyatest, míg a másik kettő a hátsó ízfelszínek, azaz a processus articularisok.

  7. Az egymás fölé helyezett elemi struktúrák pillérei függőleges oszlopokat alkotnak, ugyanakkor egymáshoz viszonyítottan a discusokkal együtt három ízületi felszínnel rendelkező mobil szegmensek.

  8. A gerinc vertikális stabilitását a gravitációs erőt viselő elemi struktúráknak a test minden fiziológiás pozíciójában való összetartozása adja. (R.Luis)

  9. A gerinc görbületei statikus és dinamikus körülmények között módosítják ugyan a függőleges oszlopok tengelyét, de semmiképpen sem változtatják meg az axialis stabilitás alapelvét.

  10. Mindezek ellenére a gerinc önmagában igen kicsi belső stabilitással rendelkezik. A gerinc egyensúlyának megtartásához mindenképpen szükséges az izomzat. Mérések szerint aktív izomerő - és a bordák merevítő hatása - nélkül már 2 kg-os axiális erőhatásra is összecsuklana a gerinc.

  11. A gerinc egészére nyomó és nyíró erők hatnak. A nyomóerőt elsősorban a csigolyatest trabecularis szerkezete viseli. De sem a csigolyatest, sem a zárólemezek nem rigidek. ( 75oo N kompressziós erő hatására a zárólemez o,5 mm-t nyomódik be, ami a csigolyatest 3%-os alakváltozását jelenti.)

  12. Az intervertebralisdiscus három részből áll: • anulusfibrosus, mely gyermekkorban más típusú kollagén rostokból épül fel, mint felnőtteknél, • nucleuspulposus • porcos lemez.

  13. Az anulus fibrosushorizontalis síkú, körkörös, gyűrűszerű lemezekből áll. Rostjai hagymalevél-szerűen, rétegesen rendeződnek el. A nucleus pulposuslaza, fibrillaris felépítésű, mucopolysaccharidokból és collagen rostokból álló, erősen hydrophil, 85%-nyi vizet tartalmazó struktúra, mely az anulus fibrosus központi részét foglalja el. A hyalin porcból állóporcos lemezalkotja az átmenetet a discus és a csigolyatest között, egyben biztosítja az anulus fibrosus fibrilláinak eredését, és a folyadék-diffusiot a csigolya vérkeringéséből a nucleus pulposus feltöltéséhez.

  14. A discus a rá nehezedő axialis nyomóerőt a nucleus hydratált állapotában annak ozmotikus nyomása révén viseli el. Növekvő terhelés esetén a nucleus vizet veszít, amíg új egyensúlyi helyzet nem alakul ki.

  15. A nyomóerő ciklikus ismétlődése esetén a discus vízvesztése hatványozottan fokozódik. Vizsgálatok szerint a nucleus másfél órai állás során bekövetkező magasság-vesztése fekvő helyzetben 15 perc alatt normalizálódik.

  16. Minthogy a gerinc 3 függőleges oszlopból áll, így minden mobil szegmentumban három ízületi felszín – a discus és a két hátsó ízület – együtt viseli el az erőhatásokat. Álló helyzetben a gerinc előtt ható gravitációs erő, valamint az - ezt a gerinc mögött - egyensúlyozó izomerő eredője nyomóerőt fejt ki a discusra és a csigolyatestre, és nyíró erőt a hátsó ízületekre.

  17. Minthogy a gerincre ható megterhelés caudal felé fokozódik, ennek megfelelően a teljes ízületi felszín is minden mobil szegmensben caudal felé növekszik.

  18. Az intervertebralis discusok is a lumbalis regióban a legnagyobbak - felnőttben magasságuk 10-15 mm, felszínük 50 x 30 mm.

  19. A gerinc mozgásai is az ízületek felépítésétől függenek. Minden mobil szegmensben a három pillérnek megfelelően három ízület van.

  20. Maga a discus gömbízületként funkcionálhatna, de Két, részben ugyanazon csont által alkotott ízület mechanizmusa közös kell, hogy legyen, azaz a mozgási tengelynek mindkét ízület geometriai viszonyait ki kell elégítenie. Ez a közös kompromisszumos tengely. /Szentágothai/ A mozgásokat tehát mindig a közös, kompromisszumos tengely határozza meg, vagyis – lévén a discus felépítése minden szegmensben azonos – a hátsó ízületek síkjai.

  21. A hátsó kisízületek (zygoapophysealis articulatio ) : mechanizmususk szerint trochoid , azaz forgó ízületek. A hátsó ízületek síkjai a gerinc különböző szakaszain eltérőek: - a nyaki szakaszon a horizontalis - a háti szakaszon a frontalis - a lumbalis szakaszon a sagittalis síkban vannak.

  22. A gerinc mozgásai – a flexio-extensio, a rotatio valamint az inclinatio – a gerinc különböző szakaszain ennek megfelelően különböző módon és mértékben mennek végbe.

  23. A sagittalis síkban végbemenő flexio - extensioegy circularis, haránt tengely körül történő mozgás. A lumbalis gerincen ez a mozgás a legnagyobb terjedelmű.

  24. A rotatio a nyaki szakaszonegy ellipszis szegmentjét írja le. Aháti szakaszona frontalis síkú ízfelszínek egy körív mentén rotálódnak. A háti szakaszon ez a mozgásforma a legszabadabb, a bordák csatlakozása miatt a többi korlátozott.. Alumbalis szakaszona hátsó ízületek sagittalis helyzete miatt a rotatio jelentősen korlátozott.

  25. A lateral-inclinatio, vagy oldalra hajlásszimultán rotatioval jár együtt, és megfordítva. Ez, valamint minden egyéb mozgásforma is a nyaki szakaszon a legszabadabb.

  26. Minden, két szomszédos csigolyából álló mobil szegmens csak kis amplitúdójú mozgásokra képes. Ezeknek a mozgásoknak az összegződése eredményezi a kinetikus láncként működő gerinc nagyfokú mozgékonyságát.

  27. A gerinc statikaifunkciója a fej és a törzs egyensúlyának a biztosítása a gerinc sagittalis síkban létrejött, fiziológiás görbületeinek segítségével.

  28. Állás A két lábon álló testhelyzet fajspecifikus pozíció.

  29. Az egyensúlyi helyzet szerkezetileg meghatározott, a függőleges – antigravitációs - testtartást az izom hosszának, ezáltal az ízület helyzetének állandóságát szabályozó myotatikus, vagy proprioceptív reflex biztosítja. A test közepén áthaladó nyílirányú sík – a median sagittalis sík – a testet két, egymásnak tükörképét képező, egyforma részre osztja.

  30. A gravitációs erő, mely párhuzamos, megoszló erőrendszernek tekinthető, a test minden elemére hat. A párhuzamos súlyerők középpontja - a súlypont – a median-sagittalis síkban van, így a súlyvonalnak is megfelel. Normálisan a súlyvonal a talpak által határolt trapéz, mint alátámasztó felület középpontján megy át.

  31. A súlyvonal két oldalán lévő testfelek súlya egyenlő. Álló emberben számítások szerint a súlypont a II. sacralis csigolya magasságában, és attól 1-2 cm-rel ventralisan, a kismedencében van.

  32. Oldalnézetben az atlanto-occipitalis ízülettől meghúzott súlyvonal a test valamennyi nagy, súly hordó ízületén áthalad. A gerincet többször metsző súlyvonal előtti és mögötti részek súlya egyenlő, ami az egyensúlyi helyzetet biztosítja.

  33. Ezáltal a test labilis egyensúlyban lévő szerkezet. • Az álló ember stabilitását szerkezetilegmeghatározó tényezők • a gerinc élettani görbületei, • a medence dőlésszöge és a sacroiliacalis szalagrendszer.

  34. A gerinc a sacrumon keresztül támaszkodik a medencére. A medence a csípőízületekben, a femur fejen-nyakon keresztül adja át a törzs súlyát az alsó végtagoknak. Az egyensúly érdekében ezen pontoknak a frontalis síkban egy egyenesbe kell esniük.

  35.  Az egyensúly érdekében a gerinc sacrumon való megtámaszkodási pontjának és a csípőízületeknek a frontalis síkban egy függőleges egyenesbe kell esnie. Ehhez a medencének előre kell dőlnie, ami együtt jár a lumbalis gerincszakasz lordosisával. Normálisan a medence bemeneti síkja a vízszintessel 60-65 fokos szöget zár be.

More Related